Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

A nyomozás

nagyon sokszor megfordult Brenner János, jól ismertük, ezért akik közelebb álltak hozzá, azokat megkeresik, így talán könnyebb lesz a gyilkosra találni.

Megkérdezték: „Tudok-e arról, hogy volt-e ellensége Brenner Jánosnak?”

Azt mondtam: „Nem tudom elképzelni, hogy őrá valaki is haragudott volna.”

Akkor merült föl bennem a gyanú és akkor döbbentem meg, amikor elkezdték megközelíteni olyan oldalról a tisztelendő urat, hogy nőügyei nem voltak-e? Azt mondták, írjak egy pársoros levelet, mintha a szerelmesemnek írnék, és írjam alá. Hát ekkor döbbentem meg igazán. Ezek nem gyilkost keresnek, hanem bűnbakot. Azt mondtam: „Ha az írásomra kíváncsiak, nagyon szívesen írok, de nem fogok szerelmes levelet írni.” Elővettem egy szabályzatot és abból másoltam néhány sort. A végén kérésükre aláírtam: Emőke.

Erre azt mondták: „Találtunk ön által írt szerelmes levelet Brenner Jánosnál, és ott is épp így van aláírva.”

Én akkor nagyon nyugodt voltam. Ezt mondtam: „A tisztelendő úrnál biztosan nem találtak levelet tőlem. Esperes úrnál találhatnak írásomat, mert egyházi adót szedtem, és a nyugtákat aláírtam. Ott lehet, hogy az aláírásommal találkoztak, de egyébként, főleg szerelmes levelet, nem.” Annyit mondtam nekik: „Nagyon rossz helyen keresik a gyilkost, ha szerelmi ügyre akarnak kilyukadni. Én azt merem állítani, hogy ő olyan tiszta volt, mint a hó. Ne ilyen szálon keressék a gyilkost, mert azt így nem fogják megtalálni.”

Amikor vasárnap reggel a szombathelyi kollégáimtól megtudtam, hogy János atya meghalt, nagyon sírtam, s azonnal írtam édesanyáméknak egy levelet. Persze, hogy tele volt könnyel, a levélen meglátszott nyilván. Hát azt a levelet nem kapták meg édesanyámék, azt már lekapcsolták.

Ha utólag tiszta fejjel végiggondoljuk, láthatjuk, hogy a szándékuk az volt, hogy mindenképpen ránk tereljék a

92