Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
A kápláni évek
plébánián, amelyhez hasonlóra nem nagyon emlékeznek az idősek. A legjobbakat tudom mondani Brenner atyáról. A jó Istennek külön adománya volt, amivel ő rendelkezett, egy elmondhatatlan, különleges kisugárzás. Nem mindennapi ember volt. Megragadóan tudott prédikálni. Még a halottak napi szentbeszédére is emlékezem. Akkor is egy tanulságos történetet mondott el egy bizonyos kapzsi kalmárról, aki annyi mindent meg akart kaparintani, de nem sikerült neki. Mintha célzott volna arra, hogy vigyázzunk emberek, mert a földi élet véges, és olyan kincseket gyüjtsünk, ami nem veszik el. Ne az anyagiakra - az is kell, az egy szükséges rossz -, hanem a lelkiekre épüljön az életünk, ami nem ütközik Isten törvényeibe. A szentgyónások során azt tapasztaltam, mintha belém látna, olvasna a lelkiismeretemből. Bizonyos értelemben szigorúan gyóntatott, amit egy igazi gyónó el is vár, hiszen alaposan gyóntatott, és mindig adott eligazítást és segítséget. A nála végzett gyónás élmény volt, mintha éreztem volna, hogy megtisztultam. Valami sugárzott belőle.59 A zsidai gondnok lánya - Monek Emőke - eképpen emlékezik vissza a szentéletű káplánra: Ő már az életében több volt, mint lelkipásztor, több volt mint ember, ő már egy kicsit nem ebből a világból való volt. Volt egy bizonyos kisugárzása, amit nem is lehet szóban elmondani. Szerették az emberek, és igyekeztek odamenni, ahol ő volt, hallgattak szavára. Volt valami benne, ami 59 Tamaskó Emőné Kerécz Mária 2001. szeptember 22-i vallomása. 63
