Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
A kápláni évek
kerékpárjáról, elbeszélgetett vele, mint a tanítóval vagy az iskolaigazgatóval. (Azért is népszerű volt, mert még az egyszerű cigányhoz is szólt.) Tudott mindenkihez a saját nyelvén szólni, de leginkább a fiatalság körében érezte jól magát. Szerette nagyon a labdát, jól focizott, de nem a futballpályán, csak az iskola vagy a plébánia udvarán. Szeretett biciklizni, főleg a motorbiciklit szerette. Egy érdekes eset: Boros igazgatónak két lánya és a fia nem járhattak hittanra. Ezért a tisztelendő úr úgy oldotta meg a hitoktatásukat, hogy amikor ő az iskolában tartotta a hittanórát, a három gyermek az ablak alatt tartózkodott a falon kívül. Ő pedig mindig az ablak előtt sétált és úgy tanított, hogy kint ők is hallják. Nem kellett rá várni. A hittant pontosan tartotta, a misére pontosan jött, ő várt ránk, nem mi őrá. Nem volt miért neheztelni rá. Ami a legjellemzőbb volt, hogy a tekintetében mindig lehetett látni, hogy tiszta lelkiismerettel élt. Az a vidám- . . , ., . „ , , , , A káplán civilben sag, az a nyugodt, boldog mosoly, ami mindig az arcán volt, nagyon az emlékemben él. Szerették, tisztelték. Mint embert is szerették, és mint papot is tiszteletben tartották.58 Tamaskó Ernőné Kerécz Mária így vall Brenner atyáról: Olyan páros voltak, az esperes úr és a káplán úr, ami ritkán adatik meg. Olyan összhang és lelki élet volt a 58 Kurucz Erzsébet Vincenza Salvator rendi (SDS) nővér 1999. június 22-i vallomása. A továbbiakban idézett visszaemlékezései is ekkor készültek. 62