Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Vázlat a magyar katolikus egyház üldözéséről (1945-1957)
Két hónapi tárgyalás után - augusztus 30-án - a püspöki kar aláírt ugyan egy megállapodást, de a szerzetesrendek működésének a biztosítását nem sikerült elérnie.25 Az 1950. szeptember 7-én megjelent törvény megvonta a szerzetesrendek működési engedélyét azon négy rend kivételével, melyek nyolc gimnáziumot tarthattak fenn, de csak annyi szerzetessel, amennyi az iskolák ellátásához szükséges volt. A várakozások ellenére sem enyhültek a katolikus egyház elleni támadások. Egy héttel a „megállapodás” aláírása után kihirdették az Elnöki Tanács 1950. évi 34. számú törvényerejű rendeletét, amely megvonta a magyarországi szerzetesrendek működési engedélyét. Ekkor hazánkban 23 férfi szerzetesrend működött 2582 taggal és 40 női rend 8956 taggal, összesen tehát 63 rend 11538 taggal.26 A szerzetesrendek feloszlatását állami részről azzal indokolták, hogy munkájukat - elsősorban a tanítást és a betegápolást - az állam átvette, ezért nincs rájuk szükség. A diktatúra 40-45 éve bebizonyította, ezzel mennyi veszteség érte az egész magyar társadalmat. Az egyezmény legfontosabb hibája az, hogy az állam nem az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodást, és az, hogy az egyezség aláírásához nem volt vatikáni jóváhagyása a Magyar Püspöki Karnak. Ezzel a hazai egyházi vezetés alárendelődött a sztálinista alkotmánynak és kormánynak. A Vatikán a megállapodásról hitelesen csak a Magyar Katolikus Püspöki Kar megkésett beszámolója révén értesült. A püspöki kar és a magyar állam tárgyalásaival egy időben zajlott az ún. békepapság szervezése, amelyet az 1950. augusztus l-jén létrejött Katolikus Papok Országos Békebizottsága segített elő. A békepapsághoz azok a személyek tartoztak, akik hajlandók voltak az állampárt érdekeit szolgálni Mindszenty bíboros és a püspöki kar ellenállásával szemben. Voltak, akik önként vagy félelemből léptek be a békepapi mozgalomba, de voltak olyanok is, akiket az ÁVO korábbi 25 Borovi József: A megállapodás előtt és után, Vigilia, 2000/6., 65. szám, Bp., 431. 26 Balogh, i.m., 408. 24
