Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Pogány ok idején
Szabó Gyula- Sose merült fel az a kérdés, hogy hányán voltak.Én akkor jöttem el Rábakethelyről, amikor a Tóka urat hazaengedték. Mert két ítéleten, Szombathelyen és Szentgotthárdon halálra ítélték. Kóczán Tibor, aki kihívta a plébániáról, tizenhét éves fickó volt. Nevetséges, hogy ő egyedül volt az elkövető. Én csak akkor ismerkedtem meg vele, amikor Zalaegerszegen voltam. Nyolc évre ítélték el. Szegény Tibor most is fél. Én megértem, mert úgy tudom, hogy akkor, abban a momentumban négy gyilkosság történt. Az egyik az, hogy az édesanyját a katona a kukoricásban agyonlőtte.- Baleset volt?- Babot szedett, és a katona verebet akart - állítólag akkor úgy mondták - lőni a kutyának, vagy nem tudom, minek, és akkor agyonlőtte.- A verebek a bab magasságában röpködnek?- Azt nem tudom, milyen magasan röpködnek. Én megértem a Tibort, mert nekem elmondta, mi történt édesanyjával. Nyolc évre ítélték el, és abból hatot le is ült. Nagyon megtörte Tibort és nagyon kifordította. Nem mer beszélni..., nem mondott semmit se, hogy ki volt, meg hogyan volt. Ö hívta ki János atyát, de hogy ki volt ott, arról nem hajlandó nyilatkozni. Tóka Ferenc lánya- Csókolom, elnézést kérünk, Tóka urat keressük.- Semmi mondanivalója nincs neki. Én a lánya vagyok.- Maga a lánya? Legalább igazságot kapna...- Nem érdekel engem. Hagyják őt békén, nyolcvanhárom éves. Elegünk van. Két infarktusa volt. Elegünk van.- Nem lehetne vele beszélni?- Nem, mert én nem engedem.- És akkor maga nem mondaná el, hogy mit tud erről a dologról?-Nem. Nem érdekel engem, hagyjanak engem békén. A papokkal 128
