Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Pogány ok idején
együtt, meg mindenkivel. Elegünk volt minekünk.- De hát, az ő testvére is pap! A maga nagybátyja.- Tudom én azt. Az az én keresztapám.- Az édesapját meghurcolták?- Hát, meg. Elég szomorú.- Maga mit tud erről? Hogy miért vállalta el?...- Hát, próbálják meg! Miért nem ülnek oda helyette, aztán akkor megtudnák, hogy miért vállalta el. Csak látni kellett volna, hogy hogyan jöttek ők haza. Még anyámnak is ilyen sebhelyek a fején, úgy tépték ki a haját, meg mi minden. Akkor azt hiszem, hogy mást nem kell mondanom. A tizenhét éves bátyámat elvitték, elvitték anyámat, elvitték apámat. Elég szomorú, hogy olyan világ volt.- És a második emberről mit tud? Akire szintén ráfogták, az is ártatlan volt?-Ki?- Tibor.- Kóczán?... Én arról nem feltételezem, hogy az ártatlan volt. Szerintem biztos, hogy ő is volt.- És még ki?- Hát, én azt honnan tudjam, hogy ki volt. Én nem voltam ott. Azt kérdezzék meg a Kóczántól. Ő volt ott, ő hívta el a papot. Engem nem érdekel az egész. Elegem van. Torkig voltam akkor is. Tönkretették az egész családunkat, a becsületünket, mindent.- Hány évig volt az édesapja bent a börtönben?- Majdnem három évig.- Halálra is ítélték?- Hát hogyne, kétszer.- És tartottak tőle, hogy végre is hajtják?- Nem, mert bíztunk abban, hogy az igazság győzni fog. És győzött is. Hála Isten! 129
