Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

Pogány ok idején

segélykiáltást, hogy valaki kiabál. Ez fél egy, egy óra körül volt. Tizenkettő és egy óra között. Hallották a segélykiáltást. Az egyikük mondta, hogy gyertek, nézzük meg, mi van ott - mert azt kiabálta: „Istenem, segítség! Emberek, segítsetek!” A másik kettő kinevette, hogy biztos a fiatalok. Az első azt mondta: én elmegyek, megnézem. El is ment az az illető, de soha senkinek nem árulta el, hogy kit talált ott, mert úgy megfélemlítették, hogy attól kezdve elzárkózott az emberektől.

Brenner József- Van egy nyomozási jegyzőkönyv, vagy jobban mondva egy peranyag, amiben tulajdonképpen az előre elkészített anyagot fogalmazták meg. Itt olyan nehézségek voltak, amiket sokat emlegettek. Az, hogy vémyom volt a plébánia lépcsőjén, nem érdekelte a rendőrséget, sem az, hogy milyen vércsoport. Hogy megtaláltak egy kalapot, ami először az első gyilkosnak volt a kalapja, másodszor a második gyilkosnak. Hogy az első gyilkos, akit fölmentettek, meg tudta mondani, hogy hol vannak a kulcsok. És sok ilyen ellentmondás is volt. Hogy egy példát mondjak erre: aki kihivta-és másodszor mint egyedüli gyilkost elítélték - a peranyagban mondja, hogy ö azért ment a plébániára, mert ministrált, és ismerte a plébániát. Tudta, hogy mi, hol van. A pénzt is tudta, hogy hol tartják, mert úgy mondta, ő pénzért tört be. És a következő lapon, azt vallotta: „én Brenner János káplánt soha nem láttam, és nem is beszéltem vele, és nem is ismertem”. Ez mind egy lappal odébb szerepel. Ez senkinek föl nem tűnt.

Annus néni- Tanúnak tetszett lenni ebben a Brenner-gyilkosság ügyben.- Hát, voltam, de én már öreg vagyok, és elfelejtek mindent. Ki tudja, hogy ki volt. Szomorú dolog, de megtörtént. Sajnálom... Sokat imádkozom érte, és kérem a Jó Istent, hogy minél előbb legyen szent, mert megérdemli, sokat szenvedett.

127