Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)
1942 -1948
Ez volt az én első nagypéntekem a börtönben. Lelkem borongó, bús volt, mint a kora tavaszi idő kint, telítve a Passió47, a Miserere48 és a De profundis49 zsoltár hangulatával... A diák rovásokat karcolt a piszkos börtönfalra. Minden rovás egy nap. Volt már sok rovássor. Volt ötven, hetven rovás, volt százon felül is. Kezdő rabok munkája. Később elfelejtik számolni a heteket, sőt a hónapokat is. Én keresztet karcoltam a falba, alája a fölírást: „Ave Crux, spes unica."50 Nagypiritek, 1948. Mintha csak sejtettem volna, hogy ez a nagypéntek kezdete egy hosszú-hosszú keresztútnak, mely nagyon-nagyon messze és nagyon mélyre vezet. Másnap, nagyszombaton éhes képzeletünk a húsvéti kalács illatával volt tele. A lelkünk meg odahaza járt. így ültünk a három vaságyon kora délután, amikor hirtelen zaj keletkezett az utcán, pont a börtönablakunk fölött. Az őr csizmás lábait láttuk a pókhálós rács mögött, aztán megjelent egy kutya árnyéka. Vinnyogás, kaparászás, asszonyi hang. Jóska fölugrott, az ablakra meredt, aztán csendesen lihegte: a feleségem, a kutyám. Az őr elzavarta mindkettőt. Jóska ráborult a vaságyra, hosszú, sovány testét hangtalan sírás rázta. Egy negyedóra telhetett így el, aztán kinyílt a börtönajtó. A börtönügyeletes altiszt jött be, kezében fehér batyu.- Melyik az a Dávid József? - kérdezte. Jóska szótlanul fölegyenesedett.- Ez a magáé. Kezébe nyomta a batyut. Aztán fehér lapot vett elő, amelyen kérdések voltak. 47Passió (latin): Jézus Krisztus kínszenvedésének története 48 Miserere (latin): bűnbánó zsoltár (első szava: könyörülj... rajtam, Uram!) 49 De profundis (latin): a 130. zsoltár (első szava: a mélységből... kiáltok hozzád, Uram!) 50 (latin) Üdvözlégy szent kereszt, egyetlen reménységünk! 75
