Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)

1942 -1948

Az autó robogott velem. Már a graz-budapesti műúton voltunk, Jánosháza körül. Szemben velünk egy teherautó közeledett. Megismertem: a mi teherautónk volt. Rajta ült Lelkes József38 főtisztelendő úr is. Kiáltani, inteni szerettem volna, utolsó üzenetet küldeni haza, az én városomba. Hasztalan. Elrobogtak, nem is vehettek észre. Úgy éreztem magam, mint a fuldokló, akinek a segélykiáltását nem hallja senki.

Vasúti sorompóhoz értünk. Éppen jött a veszprém-szombathelyi vonat, azon egy veszprémi barátom hozzám, látogatóba. És este fél hétkor ott lesznek a férfiak a lelkigyakorlaton, várnak és én nem érkezem meg.

Veszprémbe értünk. Szűk utcán, az Irgalmas Nővérek zárdája mellett kapaszkodott fel az autó. Még öt nappal ezelőtt itt tartottam lelkigyakorlatokat a veszprémi lányoknak. Csend, béke, melegség és szeretet vett körül, s gyöngéd figyelem, amellyel csak igazi nők tudnak körülvenni valakit, mint a főnöknő, Júlia nővér, Margit nővér és a többiek. Egy pillanatra kísértett a gondolat: megpróbálni kitörni és a zárdába menekülni. Őrült gondolat! A csukott autóból, három fegyveres őr közül kitörni lehetetlenség.

Mire Budára értünk, a Fehérvári úton már égtek a lámpák. Hová visznek? Mivel vádolnak? Mit tudnak a titkaimról? Ki az áruló? Ezek voltak a kínzó kérdések, amelyek megrohantak, amikor a főváros esti kivilágításban - még a háború utáni szegényességében is gyönyörűségesen - felém ragyogott.

38 Dr. Lelkes József (1918-2001): Szombathelyen szentelték pappá 1941-ben. Közgazdasági doktor. 1957-58-ban bebörtönözték. 1974-től a Püspöki Gazdasági Hivatal igazgatója.

58