Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)

1942 -1948

szervezte be Moszkva, hogy „megvédjék" a magyar nép szabadságát.

Éreztem, hogy egy szörny markába kerültem, amely személytelenül gyűlöl, azért mert magyar vagyok, mert keresztény vagyok, mert pap vagyok, mert egy másik világot hordok magamban, egy világot, amely az istenhiten és az emberszereteten alapul. Itt voltam pár száz méterre a szemináriumtól, az én csendes, tiszta szobámtól, és mégis olyan messze és olyan mélyen, mintha elsüllyedt volna velem a világ, az én világom.

Betuszkoltak a vasrácsos ajtón keresztül egy szobába. A sarokban egy hölgy gépelt, majd kinyílt a szemben lévő ajtó és belépett az én postásom, egyenruhában, nagy postás bőrtarisznyával. Elém állt. Kigombolta a postászubbonyt. Alatta katpol-egyenruha őrnagyi jelzéssel. Gúnyosan meghajolt.- Főtisztelendő uram, mit szól a játékhoz? Ugye, jól csináltuk? Már egy hete vadásztunk magára, míg végre sikerült...- Banditák! - csikorogtam a fogaim között és éreztem, hogy a gyűlölet, amely ennek a ruszin vagy moszkovita zsidó fickónak a szeméből felém lövellt, bennem is tüzet fogott.- Ja, uram! Új idők, új módszerek! - letette a postástáskát és a postászubbonyt és kérdezni kezdett. - Ki segítette át a határon Sulyok Dezsőt36?

Nem feleltem.- Milyen utasításokat kapott Mindszenty hercegprímástól?

Nem feleltem.

Közben négyen jöttek be a szobába. Megmotoztak. Elvették a pénztárcámat, átnézték, de visszaadták. Elvették a szobám kulcsát és a Wertheim-szekrény kulcsát. Tanakodtak, vissza-36 Sulyok Dezső (1897-1965): politikus, ügyvéd, kisgazdapárti országgyűlési (1937-39),

majd nemzetgyűlési képviselő (1945-47). Az USA-ba emigrált (1948).

56