Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)
1942 -1948
állomás melletti postaépületben. Ne vegye rossz néven, de én még új ember vagyok, nem merek eltérni a szabálytól; meg aztán olyan szép idő van, főtisztelendő úrnak is elkél az a fél óra séta. Tessék jönni velem, de mindjárt, mert a csomagot csak 13 óráig adják ki.- Igaza van! - mondottam. - Csak menjen előre, én utolérem. Azonnal vettem is a felöltőmet. A postás elment, én meg be akartam nézni egy pillanatra a beteg főnöknőhöz, akit már napok óta nem látogattam meg. A betegszobában Lisieux nővér ült a főnöknő ágya mellett. Egész komolyan rám nézett, és aggódva mondta:- Vicerektor úr, ne menjen el a postára! Én úgy félek, ennek a postásembernek nagyon gonosz tekintete van. Valami baj éri vicerektor urat. Most hirtelen megéreztem én is a veszélyt. Lisieux kedves nővér szavai mintha szíven ütöttek volna. De nem akartam zavarodottságot, félelmet mutatni. Elütöttem a dolgot egy gesztussal, mondván, hogy rémeket lát. ígértem a súlyosan szívbeteg főnöknőnek csokoládét, ami akkor ritkaság volt Magyarországon, és tettetett gondtalansággal búcsúztam is. A főnöknő még utánam kiáltott:- Aztán pontosan jöjjön meg egy órára! Ma nagyon jó ebéd van! Azzal én elmentem. Útközben megvettem az ígért tábla csokoládét, és elindultam az állomás felé. Amikor a Kovács Szálló mellett be akartam fordulni a kis térre, amelyből az állomás felé vivő utca nyílik, oldalról egy sötét alakot pillantottam meg. Cigarettázott. Tipikus ÁVO-s patkány: bilgericsizmában34, a kalapja mélyen a szemébe húzva. Tudtam, hogy engem figyel, 34 bilgeri: puha szárú, alul fűzős csizma (G. Bilgeri osztrák ezredesről) 54
