Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)

1942 -1948

helyre, felhúzták a tetőt, befejezték a lécezést és mindez, mint Szentpéterfa község ajándékát a Szombathelyi Egyházmegyének. (Ez álljon itt, mert hiszen az utána következő istentelen idők ezt nem méltányolták és nem jegyezték fel.)

Mindszenty József emberfeletti küzdelmet folytatott a szovjet rendszerrel szemben, ebből a szombathelyi papság legnagyobb része is hűségesen kivette a részét. Azok, akik félelemből vagy önző érdekből együttműködtek a rendszerrel, legnagyobb részt idegen egyházmegyékből és a feloszlatott szerzetekből kerültek egyházmegyei tisztségekbe. A legjobb és legtehetségesebb papjainkat megfosztották fontos állásaiktól, és a távoli falvakba küldték őket plébánosnak.

1948-ban, a Mária-évben egyházmegyénk legtöbb városában megtartották a nagy Mária-zarándoklatokat, így Szombathelyen kívül Zalaegerszegen, Szentgotthárdon, Celldömölkön is.

Szombathelyt a „legfeketébb" városnak bélyegezték, a Katpol itt dühöngött a legjobban. A Szombathelyi Egyházmegye vezető pozícióit szolgálatra kész békepapokkal töltötték be.

Az 1947-es év, de különösen az 1948-as év eseményei azonban már sejtették a véget: az ország teljes bolsevizálását, az utolsó nemzeti és keresztény posztok likvidálását.

Rákosi Mátyás kiosztotta a földet a népnek, hogy aztán elvegye mindenkitől. Azt akarták és el is érték, hogy önálló gazdákból is béresek legyenek; egyszerűen eltöröljenek minden magánvagyont, és mindenki a rendszer szolgája legyen. Ha tetszik, ha nem.

Ezt azonban magam már nem itt értem meg. A Katonapolitikai Osztály 1948. március 11-én, a déli órákban, az Erzsébet királyné úton elfogott, és eltüntetett Budapest hírhedt központjában, a Hadik-laktanyában, a Bajcsy-Zsilinszky úton.

50