Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)
Emlékeim Harangozó Ferencről (Gyürki László)
Emlékeim Harangozó Ferencről Kis gimnazista voltam Szombathelyen. Dr. Szakos Gyula püspök (akkor még irodaigazgató) jóvoltából szegény falusi gyerekek kaptak szállást és ellátást a püspökvárban, majd innen kerültek át a kisszemináriumba. A reggeli imánkhoz tartozott, hogy imádkoztunk Harangozó vicerektor úr szabadulásáért. O volt a szeminárium „lelke". Sokszor délelőtt még nem tudták a konyhában dolgozó nővérek, hogy mit is adjanak nekünk ebédre, mert semmi sem volt az éléskamrában. Ilyenkor a vicerektor úr elment Szentpéterfára és egy rakománnyal érkezett vissza: zsír, liszt, tojás, hús volt a szállítmányban. Megoldódott a probléma, nem éheztünk. Az egész szemináriumot megdöbbentette titokzatos eltűnése. Csak annyit tudtunk, hogy a postára ment és nem tért vissza. Utána semmit sem hallottunk róla, hogy él-e, hal-e, viszontlátjuk-e még valamikor. Ezért is imádkoztunk buzgón érte minden reggel. Isten haza segítette a szovjet pokolból, majd sikerült külföldre távoznia, és ott kamatoztatta tehetségét a magyar gimnáziumban, újságjában pedig a hazájuktól elszakadt magyaroknak adott lelki táplálékot és erősítette magyarságtudatukat. Nagy öröm volt számomra, amikor 1979-ben Münchenben személyesen is megismerhettem. Elmondtam vele kapcsolatos gimnazista emlékeimet. Megilletődve hallgatta, és megelevenedtek benne az átélt borzalmak, amelyeket az itt olvasható szövegekben megörökített. 1990-ben rokonával, Harangozó Vilmossal vendégei lehettünk siegendorfi házában. Ekkor már nyugdíjas volt és kis 4
