Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)

Emlékeim Harangozó Ferencről (Gyürki László)

szőlőjét művelte. Az egyik ebéd alkalmával beszélt „gulág éveiről". Sajnos, nem volt nálunk magnetofon, hogy felvehettük volna e megdöbbentő visszaemlékezését.

Nyugdíjasként örömmel segített szülőfalujában, Szentpéterfán is: gyóntatott, misézett. Lelkipásztori munkája közben érte a halál 1991. december 23-án. A szentpéterfai „piros" templom mellett lévő temetőben temették el, ősei mellé. Többször bedőlt a sír, nehezen ment a temetés, nagyon sokat imádkoztunk ezalatt.

Még egy emlék kívánkozik életéhez. Horvátnádalja határában van egy kis szoborkápolna, a „Szőlődombi Mária". Kedves búcsújáróhelye volt a nádaljai híveknek, sokszor jöttek ki ide imádkozni. Nemrégiben felújítottuk, és kis ünnepség keretében megáldottuk. Elbeszélték a hívek, hogy egy asszony, aki Szlovéniából jött át Magyarországra, minden nap kijött ehhez a kápolnához és itt imádkozta el a szentolvasót Harangozó atya szabadulásáért. Hálából imádkozta ezt, mert súlyos beteg gyermekének Harangozó Ferenc juttatott naponta tejet, s az így életben maradt. Az asszony télen-nyáron, esőben-szélben egy nap sem mulasztotta el, hogy a kápolnánál imádkozzék jótevőjéért.

Talán ez a buzgó imádság is segítette Harangozó atyát, hogy az embert próbáló körülmények között sem tört meg hite és akaratereje, kibírta a szörnyű éveket, sőt még szabadulása után is sokat tudott dolgozni Egyházáért és hazájáért.

Ezekről az időkről szóló visszaemlékezéseit, valamint Hetényi Varga Károly tanár úrral készült beszélgetését találja e könyvben az olvasó. Tanár úr átadta ezt a szöveget, amiért itt is köszönetét mondok.

5