Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)
1942 -1948
Az ünnep délelőtt 10 órakor kezdődött. A parancsnok, egy ezredes, joviális, jó ember, meg volt győződve arról, hogy mi is örülünk ennek a közös ünnepnek, akárcsak ő. Az iskola nagytermében foglaltunk mindannyian helyet: orosz tisztek, meghívott vendégek, akik közé éppen úgy beletartoztak, mint mi: a jegyző, a bíró, a tanító és a zenész cigányok is, akiket zenélni rendeltek oda és nagy becsben tartottak. A parancsnok mellett, a főhelyen ült a plébános, mellette a cigányprímás, aztán én, majd megint egy orosz tiszt, s így tovább. Hátul az egyéb közönség és a sorkatonaság. Odasúgtam a plébánosnak: „Egy orosz egy cigány - egy pap...” Különös egy ünnepség volt! Győzelmi ünnep, aláfűtve még egy kis szesszel. Spontán ünnepély, mert az szónokolt, aki jelentkezett, az perdült páros táncra, aki előbb ugrott ki a sorból. Nagy kurjantások, amikkel az ilyen szólószámokat honorálták. Éljeneztük az orosz-magyar barátságot, minduntalan kitörtek a sorkatonák: „Hitler kaput! Vojna kaput!"20 Jó képet kellett vágni mindehhez! Másnap Nagycsákány21 - Körmend felé vettük az utat. Volt még vagy 50-60 kilométer. Mikor Ivánéhoz közeledtünk, láttuk a Sigray-kastélyt a körmendi úttól vagy 400 méterre. A kastélyon hatalmas USA-lobogó. Gróf Sigray a mi mindenkori képviselőnk volt a Horthy-éra alatt, és tudtuk róla, hogy gazdag amerikai felesége van. Sokat jelentett akkor még az USA-zászló. Nagycsákányban, mikor a biciklivel és a kislánnyal a falu közepére értem, megállított két géppisztolyos őr: két orosz harisnya (nő). Igazoltattak. Nekem csak a muraszombati parti-20 Hitlernek vége! A háborúnak vége! 21 Csákánydoroszló 40
