Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)

1942 -1948

zánoktól volt jugoszláv nyelvű írásom. „Nye haraso"22 - és kuncogtak. Aztán a kislányt simogatták, mondván: „Kraszivaja gyévocska"23. Biztosan azt hitték, hogy az enyém, próbáltam magyarázni, hogy a szekéren hátul jön az anyja. Bevittek az őrségre. Klári kapott tőlük cukrot, én meg az igazolványt orosz nyelven, és vártunk, amíg utolér minket a kocsi. Aztán befordultunk a plébániára. A plébánost24 szintén jól ismertem. Éppen friss takarmányt rakodtak le a takarmány kamrába: lucernát.

A plébános híreket mondott Szombathelyről, a püspökről, Kovács Sándorról. Mesélte, hogy mikor az orosz harisnyák a ruhásszekrényéből elvitték az utolsó reverendáját, azzal vigasztalták: „Ne búsulj, Bátyuska! Jó híveid vesznek másikat!" Teheneimet jól ellátták zöldtakarmánnyal, szénával, éjjel kipihenték magukat ők is, másnap reggel jócskán adtak tejet az egész menekült családnak. Áldott állat a tehén, húz is, meg a tejével táplál is.

Estére haza kellett érnünk. Útközben volt egy nagyon szomorú hírünk: Nádalja körül betértünk itatni egy majorba, ahol asszonyok mesélték el nekünk, hogy előző nap részeg oroszok agyonlőttek két fiatal férfit, falumbelit, akik a katonaságtól szöktek civilben és mint kémekkel, egyszerűen végeztek velük. Siettünk el erről a helyről.

Sötétedett, mire szülőfalumat, Szentpéterfát elértük. A falu tele volt ukrán asszonyokkal, Németországból vitték őket is hazafelé. Minden házba telepítettek néhányat.

Az erdő szélén hatalmas orosz katonai tábor; központja az új Erdődy-kastély volt, mellette pedig az ukrán hadifoglyok tábora. Otthon úgy fogadtak bennünket, mint a kísérteteket,

22 Nem jó

23 Szép kislány

24 Németh Ödön (1892-1959)

41