Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)
1956 -1991
Rövid időn belül megszilárdította az iskola erkölcseit. Mint említettük, a tanulók nagy része ekkor még az ország különböző tájairól, különböző menekülttáborokból, különböző műveltségű területekről került az intézménybe. Ezekből bizony nehéz volt egy egységes diáktársadalmat kinevelni. A tanárok egy része tiszteletreméltó elemi (általános) iskolai tanárokból verbuválódott, akiket megfelelő évközi továbbképzésekkel kellett a gimnáziumi tanári fokozatra emelni, hogy az érettségiig vihessék el növendékeiket. A nevelők más része volt katonatisztekből, tisztes úrhölgyekből állt, akiknek tekintélyt kellett szerezni. Szinte csodaszámba megy a gimnázium teljesítménye: a 20 esztendő alatt az itt érettségizett diákok több mint 80 százaléka került egyetemre - s egyesek ma felelős pozíciókban segítik „másik" hazájukat. A nevelés mellett komoly nemzeti szolgálatot is tett a gimnázium: énekkara nagyobb magyar ünnepségeken, de nemzetközi fórumokon is ápolta, terjesztette a magyar muzsikát és a kórusműveket. Tánccsoportja nemcsak az egykori francia miniszterelnök, Barr úr és neje, Hegedűs Éva által kezdeményezett megemlékezésen, a Tarbes-i Bercsényi huszárok jubileumi ünnepségén aratott nagy sikert, de Európa-szerte képviselője volt a tüzes magyar táncnak. A sportolók - ki kellene emelni a kitűnő vívókat - országos versenyeken is szépen állták a sarat. Harangozó Ferenc mindig nagy büszkeséggel kísérte el védenceit, mert tudta, hogy ezek a fellépések nemcsak az iskola határokon túlnyúló hírnevét, de anyagi létét is biztosítják. „Feri bácsi" - ahogy az emigráció vezetői kedvesen, bizalmasan nevezték - kapcsolatot tartott minden nemzeti emigrációs 169
