Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)
1948 -1956
a börtönből, de el kell hagynunk az országot, mert újra elfoghatnak. Megértette a helyzetünket, azonnal kötényeket kötött elénk és felültünk a tejeskannák közé, mert a vezetőfülkében már hárman voltak. Ponyvás autó volt ez a tejszállító, nem nyitott. Kelenföldön megállítottak bennünket. Az út szélén - félig letakarva - egy orosz páncélautó állt. Megnézték a vezető papírjait, benéztek hátra is, a tejeskannákat látva ránk se hederítettek. Indulhattunk tovább. Veszprémnél újabb igazoltatás következett. Zalaegerszeg felé nem mehettünk, a gráci útra irányítottak bennünket, Jánosháza és Kám felé. Kámnál tankok hosszú sora kígyózott előttünk. Ezek már úton voltak Szombathely irányába, a határ felé. Félreállítottak bennünket. A sofőr azt mondta, hogy ő itt leáll, akár egész éjjel vár, mert világosban jobban látja, hogy merre kell menni. Nekem égett a talpam, mennünk kellett. Ereztem, hogy a közelben folyik a Rába, s a szántóföldeken keresztül - már ősz volt - el tudunk menni. Emlékeztem arra, hogy Kám körül áll egy malom. Cserkész koromban voltam ott egy pünkösdi táborozáson. Elindultunk, s amikor valamennyire látszott a Rába füzeseinek vonala a sötétben, akkor - mintha a földből bújt volna ki - valaki ránk világított:- Sztoj!85 Két orosz őr volt, akiknek a Rába-vonal biztosítása volt a feladata. Néztek bennünket, majd kérdezték:- Kudá?86- Haza, Kámba! “Állj! 86 Hová? 148
