Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)
1948 -1956
- Papi ruhában ment Ön Mindszenti/ hercegprímás úrhoz? Ennyi év, hányattatás és szenvedés után is megvolt a reverendája?- A prímás úrhoz abban a ruhában mentem, amelyben szabadultam. A reverendámat a tárgyalásra még felhúzhattam, aztán levettették velem. Ma is megvan. De hogyan őriztem én azt meg! A holmimhoz tartozott a reverenda, a malaclopóm és két tiszta zsebkendő, amit nem használtam soha arra gondolva, hogy ha valahol lefogják a szememet, szemfedőnek jó lesz. Két pokrócom volt még, azokkal takaróztam. A neunkircheni táborban - Lembergbe készülődve - megkaptuk a holminkat, én a reverendát is. Ezt a két pokróc közé tettem, s egy Szabó Pál nevű székesfehérvári szabósegéd, akit velem együtt ítéltek el (s akiről már beszéltem az előzőekben), összevarrta az egészet. Szabó Pali még a badeni börtönben tölgyfaszilánkokból készített tűket. Volt nála pár kiélezett szeg, amiket elrejtett a ruhájába, ezekkel tűfüleket fabrikált. Az alsóneműnkből kihúzott szálak a cérnát helyettesítették. A két pokróc között tehát ott volt a holmim, összecsavarva vittem magammal. 9 év után is megvolt a „cuccom". Csodálatos és hihetetlen az oroszoknak ez a rendezési precizitása. Minden tönkre mehetett, de a „cucc" maradt, nehogy azt mondják róluk, hogy kirabolták a foglyokat. Amikor új helyre kerültünk, mindig széthajtogatták, átnézték, de mindig vissza is kaptam. Mielőtt Magyarországra hoztak volna, elküldtem a reverendát az ungvári címre, ahonnan egyszer csomagot kaptam, ők pedig hazaküldték a nővéremnek. Ez a reverenda története. A prímás úrral történt találkozás után megtudtuk, hogy Budára tejet hozott egy zalaegerszegi teherautó, éppen lerakodik. Megtaláltuk. Elmondtam a sofőrnek, hogy most szabadultunk 147
