Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Dallos Imre naplója

megsegít talán és nem történik semmi baj. Egyébként most honvágyam van megint haza. Egy-két napig szeretnék hazamenni.

január 14.

Ma a testvéri szerétéiről volt az esti punkta. Vízkereszt utáni második és harmadik vasárnapi szentleckét olvasta fel. Igen, a testvéri szeretet oly ritka a mai világban. Hát mi tartsuk meg ezt itt egymás között. Oly jó érzés, ha gyengédek vagyunk egymással szemben. Ha valakinek bántódása van, vagy ha szomorú, hát milyen jó, hogyha megvigasztalják őket. „Ne búsulj, Franci!” Ma az újság hozta, hogy az orosz megindította nagy téli offenzíváját. Memeltől kezdve a Visztuláig, Varsótól kezdve a Kárpátokig. Itt nálunk is erősödik a támadás. Budapesten már a város belső részeiben vannak a harcok. A Keleti-pályaudvar környékén vannak nagy harcok.

január 15.

A papnak kötelessége a jó példaadás - elmélkedtünk ma. Mi is kötelezi a papot erre? Elsősorban Jézus kötelezi a papot a példaadásra. Igen, nekem is kell példát adni másnak, nekem is fényeskedni, világoskodni kell más előtt. Másodszor: kötelezi az Egyház. A nép inkább hisz a példaadásban, mint a szavakban, inkább hisz a szemeinek, mint a füleinek. A pap egyedül nem lehet készen, neki hívőket kell vinni.

január 16.

Ma históriából volt vizsga. Hála Istennek, jól ment. Az első Barasits volt. Az első tételt kapta, én mint második felelő a második tételt kaptam. Nem volt semmi baj. Ugyanis már legelején megmondta, hogy én a második tételt kapom. A püspök úr

» 86 «