Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Dallos Imre naplója

III. Bizalom. A gyermek bizalma Istennel szemben. Legyen a mi bizalmunk a gyermek bizalmaival egyenlő. Legyen teljes, rendíthetetlen. Bármi történik is, akkor is bízni kell. A Mennyei Atya sohasem hagy magunkra. Az Úr ébren van akkor is, ha aludni látszik. Minden a mi javunkra fordulhat. Mindig bízni kell, akármilyen nehézségek is legyenek. Ha még nagyobb megpróbáltatások érnek, akkor visszagondolunk, hogy január 7-én még itt voltam. Ha pedig teljesen beborul az ég, ebben az isteni gondviselést látni, mert ő az, aki megsegít.

+

január 8.

Egy napi pihenés után ismét nekifogtunk a munkának. Azzal a tudattal indultunk neki a munkának, hogy utolsó napon ásunk. A vasúti kocsiban azonban lehangoltak bennünket, mondván: „Még holnap kell ásni.” Itt Gombás96 főtisztelendő úrral utaztunk, aki jó vicceket mondott. Egyszer csak megjelent egy ember a kocsiban. Jó reggelt! - mondja. Visszaköszöntöttünk. majd mindenki hallgat. Most bemondja: „Hát szegény Lajos is meghalt." Mindenki feléje fordul és résztvevő szívvel kérdezik: „Melyik Lajos?” Hát Kossuth Lajos - volt a válasz. Mire mindenki felnevetett. Igen nehéz talajt kaptunk. '/2 méter fagyás volt. De a nap elment.

96 Gombás Nándor (Sopron. 1905. december 30. - Szombathely. 1951. április 26.) szombathelyi egyházmegyés pap. 1929. június 16-án szentelték pappá. Káplán Nagytétényben. 1930-tól hitoktató Körmenden. 1938-tól adminisztrátor, majd plébános Szőcén. 1943-tól hitoktató Szombathelyen.

» 83 «