Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Dallos Imre naplója

Rekollekció

Ezt a rekollekciót a Szent Családnak ajánljuk. Hogyan tudtam megvalósítani a decemberi rekollekció pontját, az igazi jámborságot? Vajon jámbor voltam? Bizony a nehézségek következtében néha-néha elfogyott a buzgóság, hogy ez így nem jó, sőt néha elragadtattam magamat, és rosszakat is beszéltem a szemináriumi szellemmel szemben. Igen, Uram, megbántottalak Téged. Teljes szívemből szánom és bánom bűneimet, s erősen fogadom, hogy többé nem vétkezem és a bűnre vezető alkalmat elkerülöm! Most az istengyermekségről elmélkedtünk. Ez áll:

1. gyöngédségből a Mennyei Atyával szemben;

2. engedelmességből;

3. bizalomból a Mennyei Atyában.

I. Istent Atyánknak kell látnunk. Az Úr Jézus említ, az az első szó: Mi Atyánk! Gyermeki gyengédséggel kell Istenről beszélnünk. Ez jelenti a hálát, buzgóságot, s készséget. A gyermeki gyengédség megnyilatkozik a hálaadásban. Amink van, az mind az Isten adománya. Mi gyengéd gyermekei akarunk lenni az Istennek. A durvalelkű ember nem ismeri ezt a szót: köszönöm. A Mennyei Atya érdekét a mi érdekünk alá tesszük. Örömmel kell a munkát teljesítenünk, vidáman, jó szándékkal.

II. Az istengyermeki szellem megnyilatkozása az engedelmesség. Engedelmesség az Atyával szemben. Az Atya parancsának, fegyelmezésének és ítéletének alárendelem magamat. Amit az Isten előír, úgy van jól. Nem kritizálni a parancsokat, a felsőbbséget, hanem engedelmeskedni. Ki nem szorulna rá a fegyelmezésre? Mindnyájan gyarlók vagyunk. Az Úr Isten fegyelmez akkor is, ha elöljáró részéről történik ez. Figyelmeztetni kell egymást és köszönetét kell ezért mondanunk.

» 82 «