Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Dallos Imre naplója

gyertyák. Alig vagyunk így, megkezdődik ismét a robbanás. A lámpa is kialszik. A „Gondviselés” litániáját imádkozzuk, majd a rózsafüzért. Két óra múlva megszólalnak a szirénák. Vége a riadónak. Lent elvégeztük az esti imát, és punktát is vettünk. A városra hullottak bombák, nem messze tőlünk, kb. 300-400 méterre bomba esett a Deák Ferenc utcai egyik házra. A bomba a házat szétvitte, de a pincében lévőknek nem történt baja (26-an voltak a pincében). A szeminárium kertje előtt is esett bomba, ahol a katona meg is halt, mert odafutottak a hadikórházból. Aztán beljebb a Szent István parkba esett bomba. A rakodó állomásra és a reptérre is estek bombák. (Borzasztó bombázás volt. Vát 600 bombát kapott. Halottak vannak.)

november 23.

A szentgyónás a heti hibák kitakarítása a lélekből. Igen, egy hét ismét elment. Mind jobban és jobban közeledünk a félévhez. Mind jobban és jobban közeledünk Uram, hozzád, ki az ítélet Istene vagy. Az orosz már betört a Dunántúlra. Ki tudja, meddig maradunk itt. Istenem, add erődet a hősies kitartáshoz.

november 24.

A béketűrésre bőven jutott alkalom. Atyám, ne engedj szomorúnak lennem. Ne enged elhatalmasodni bennem a bánatot. Délelőtt még szomorú voltam, de nem úgy mint tavaly, hanem vidámabban. Délután már el is felejtettem. Este az adoráción56 oly jó volt az Úr Jézussal elbeszélgetni, és megnyugodott a lelkem. Édes Jézusom, Te mily súlyos csapásokat viseltél el, akkor nekem nem szabad panaszkodnom, hanem igenis, mint Szent Erzsébet, hálát kell adnom mennyei gondviselésedért.

56 Szentségimádás.

» 54 «