Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Dallos Imre naplója

november 25.

Nagy harcok dúlnak bennem. Ismét a magamba szállás beteges állapota. Nem tudom, hogy milyen buta is vagyok ilyenkor. Valami nyomasztó érzés van rajtam állandóan. Mindenben ellenséget látok. Ez, tudom, nincsen rendjén, de nem tudok szabadulni tőle. Hát ilyen is az ember.

november 26.

Ma riadó nem volt. A templomban asszisztáltam, mégpedig jobb turifer voltam. Ez sikerült. Semmi baj sem történt. Csak ez a lelki devalváció múlna el már. Látom, türelmetlen vagyok, ezért kérlek, édes Istenem, segíts meg.

november 27.

Még mindig tart ez az ideges állapot. Kívülről nem mutatom, illetve igyekszem nem mutatni, de néha magam is látom, és észreveszem, hogy nem vagyok a régi. Minden csöppségre elszomorodom, és a jövőbe nézek reménytelenül. Hát ez így nem mehet sehogyan sem. Mi lesz velem így majd az életben kint, ha valami ér, ennyire nem szabad reagálnom.

november 28.

A csodálatos éremről57 elmélkedtünk ma. A Boldogságos

57 A Szeplőtelen Fogantatást ábrázoló kegyérem. 1830. november 27-én a Szűzanya megjelent Labouré Szent Katalin (1806-1876) vincés nővérnek, s megbízást adott neki: „készíttessetek érmet az itt megadott minta szerint. Akik azt viselik, nagy kegyelmet kapnak...” 2 év múlva jelent meg az érem De Quélen párizsi érsek jóváhagyásával. Használatát és viselését az Egyház jóváhagyta, sőt a skapuláréval egy rangra emelte és búcsúkkal gazdagította, a Szűzanya megjelenésének napját emlékünnep» 55 «