Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)
Dallos Imre naplója
tóztathatatlan erővel közeledik a mi szülőföldünk felé. Istenem, segíts! október 10. Szomorú napra virradtunk. Ma temetik a bombatámadás áldozatait. A rádió bemondta, hogy Debrecennél vannak az oroszok. Szolnokot pedig el akarják foglalni. A Tiszán néhány helyen átléptek. Délen mozgóháborű folyik. így országunk területe teljesen hadszíntér. Délután elmentünk a hősi halottak temetésére. Az utcák mind-mind tele voltak emberrel. A Domonkosok előtti tér zsúfolásig tömve volt. Lehetett 15-20 ezer ember. Közben a templom előtti ravatalon körös-körül 38 halott feküdt, 46 áldozata volt a támadásnak. Felejthetetlen szomorú kép. Kegyelmes atyánk megérkezett. O temetett. Felhangzott a gyászos dallam: „Circumdederunt me gemitus mortis...”24 Azután minden egyes koporsóhoz odament és meghintette és beszentelte, majd felment a nemzeti színnel és gyászdrapériával bevont szószékre. Itt az egybegyült hatalmas tízezres tömegnek gyászbeszédét elmondva hangja el-elcsuklott. Résztvevő szívvel fordult a gyászoló hozzátartozókhoz. Mi is kérdezzük - mondta, mint Márta, mikor mondta: Mester, ha itt lettél volna, nem halt volna meg ez a tömeg ember! Gondoljunk azonban a vigasztaló Istenre, akihez ők mind-mind megtértek és őrzőangyalként imádkoznak érettünk és kísérnek bennünket. Kérte az elköltözöttek szellemét, tekintsenek reánk és vigyenek a jó úton, vigasztalják az itthon maradottakat. Végül pedig megrendítő módon a jó Isten segítségét kérte erre a városra és szegény hazánkra. A beszéd elhangzása után megkezdődött a temetés. Katonák vitték az egyes koporsókat, puskatusra helyezve azokat. Voltak egyszerű, fehér 24 .Körülvettek engem a halál fájdalmai...”.-------------------------------- » 27 «
