Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)
Dallos Imre naplója
koporsók, csak úgy összetákolva, kicsi koporsók. Istenem, volt olyan hely, hogy mindenki meghalt. Anya, apa, gyerek. Istenem, adj nekik örök világosságot és az örök világosság fényeskedjék nekik. október 11. Istenem, Istenem, múlnak a napok, múlnak a hetek. Lelkemben most már harc alakul ki. Az érzékiség ellen kell küzdenem. Ismét felszínre tör. Gondolataimat lefogni igyekszik. Bármilyen vonatkozásban, de előtör. Még eddigi küzdelemben én vagyok a győztes, mert hajön, azonnal a letörésére igyekszem és sikerül is. Boldogságos Szűz Máriát hívom segítségül, ő védjen meg engemet ebben a küzdelemben. Mária az örök tisztaság jelképe lebegjen mindenkor előttem. október 12. Uram, ha akarod megtisztíthatsz engem - mondta a bélpoklos, a Hegyi beszéd elmondása után a hegyről lejövő Krisztusnak. Igen, Uram, ha akarod engem is megtisztíthatsz. Adj erőt a küzdelemre, adj kitartást, hogy bármi jöjjön, baj ne érjen engemet. Uram, ahogyan Te akarod, úgy tegyél, Te tudod, hogy mikor van jól, Te tudod, hogy mikor elég. Égess, hogy állandóan Tereád gondoljak. Megalázkodtam, igen milyen könnyen vissza lehetne esni a régi bűnbe. Egyedül mi tart engem? A kegyelem. Krisztus kegyelme a szentáldozásban. Tudom, az segít engem. Uram, erősíts tovább is azon az úton, amelyen nekem haladnom kell. Adj erőt a nehézségek legyőzésére. október 13. Sötét fel legek járnak hazánk egén. Mindenünnen a halál sze» 28 «
