Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Lelkigyakorlat

ének, és az Úr Jézus haladt kedves városán át, át a romok mellett. Székesegyházunk harangjai is megszólaltak. A romba dőlt templom élni akarását fejezték ki. Az utcákon bámuló oroszok mellett mentünk el. Sokan a sapkájukat is levették, mások meg egykedvűen nézték a menetet. Megmutattuk mi nekik, hogy mit tudunk. Este a vonatra mentem. Haza akartam utazni, de sajnos 8 óráig vártam a vonatra, de nem indult a vonat, mert az oroszok elvitték a mozdonyt.

május 7.

Keresztjáró nap volt ma. A dominikánák templomában tartottuk meg a szertartást. Nagyon szép volt. Szegény magyar sebesült katonák álltak az út mellett szótlanul, sapkájukat levéve. Egész nap alig vártam az indulást haza. Még eddig semmit sem tudok hazulról. Hál’ Istennek a rémhír ellenére, hogy Körmendnél felrobbantották a vonatot, a vonat indult. Itt az állomáson találkoztam Papp Csicsurral. Együtt bementünk a kocsiba. Bizony sok hiábavalót beszélgetett, de mégis nagyon tisztességes volt. Máriaújfalun szálltam le. Az állomáson csak azt kérdeztem, hogy szüleim élnek-e, azt mondták élnek, na erre nem érezvén semmi fáradtságot, nekivágtam haza. Magyarékhoz is bevoltam. A faluban oroszokkal is találkoztam. Köszöntöttek. Itt a faluban tudtam meg, hogy az egész községet kiürítették, és mindenki Farkasfára ment. Itthon pedig zörgettem. Hangomat megismerve rohantak ki értem. Megöleltük egymást, s megcsókoltuk egymást. Boldog, ujjongó érzés volt ez. Édesapám őr volt. Már a Jani érte akart menni, de abban a pillanatban már meg is érkezett. Szinte messziről ugrottunk egymásnak és csókoltuk meg egymást, és a jó Istennek mélységes hálát adtunk, hogy élünk.

» 175 «