Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Lelkigyakorlat

és erős dörrenések hallatszottak. Bombáztak. Az Iván biztos. Nem is olyan messze tőlünk. Atyám, ha így akarod, hogy meghaljak, hát legyen meg a Te szent akaratod. Ma 5 riadó, 2 éjjel.

március 23.

Kezdünk mind nehezebb és nehezebb napokat élni. Ma is kétszer volt riadó, illetve az éjfél utánival háromszor. Norberttól a Himnuszok című könyvet kaptam. Nehéz napokat élünk. A front közeledik felénk. Szörnyű bizonytalanság mindenfelé. A minap - tegnap - 5 nagy riadó volt. Riadók alatt kint voltam a város határában. Éjfélkor robogtam egy katonai kocsin ki a városból. Szörnyű éjjel volt. A lovak trappban futottak. Elgondolkoztam a mellettünk hatalmas tömegben rohanó emberekről, kik szintén a városból igyekeztek. Hatalmas áradat ez. Oh, hova jutottál te XX. század. Kint ütsz tanyát, elhagyva meleg otthonodat, a kultúrát s fóldhányásban keresel menedéket, s mented életedet. Ilyen idők voltak a tatárjárás korában is. Hát ide jutottál, kultúrádra büszke, az Istentől elforduló csak a földet néző XX. század. Mégis nekünk oly vigasztaló, Uram, hogy a hit vigasztaló tudatára Benned remélhetünk, mert tudjuk, hogy Te végtelenül szeretsz bennünket, nyomorult földi férgeket. Te mondtad a tékozló fiúról szóló példabeszédet, s ezzel sejtetted az Atya szeretetét. Uram, mily szeretettel mennék hozzád, de a félelem megremegtet. De tudom, hogy a felhők fölött kék az ég.

március 24.

A hírek szerint az oroszok mind jobban és jobban közelednek felénk. Sejtelmes időket élünk. Édes Jézusom, csak egyedül te vagy a vigasztaló, s benned remélhetek csak. Milyen jó érzés terád hagyatkozni, hiszen ha meghalok, remélem hozzád juthatok.

» 150 «