Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)
Lelkigyakorlat
március 25. Virágvasámap. Reggel mise volt. Székesegyházunk nincs, s ezért nem lehetett barkaszentelés. Csendben vagyunk. Pápánál, Veszprémnél vannak az oroszok. Istenem, nemsokára ideérnek. Délelőtt stúdiumot tartottunk, szintúgy délután is. A tanulás azonban nem ment. Hogyan is mehetne, mikor bizonytalan, sötét hírek érkeznek. Herendnél az oroszok. Kint az utcán állandóan robognak a német katonai kocsik és jönnek vissza. Püspök úr prédikált ma. március 26. Eljöttem a szemináriumból. Délelőtt még hatalmas bombázást éltem át Szombathelyen. 8 hullámban bombázták a vasutat. Szörnyű volt, amint a rengeteg gép elvonult felettünk és rákanyarodott a vasútállomásra. A légvédelem borzasztóan lőtte őket. Szilánkok sivítottak fejünk mellett. Igazán melegem volt ezekben a percekben. Az volt a jó, hogy messze voltunk a várostól, Nárai alatt. Azonban itt is lehetett hallani a bombák sípolását. Végre is 4 órakor vége lett. Bementünk. Itt csomagolt néhány társam. Én is megyek, de holnap. Este azonban vacsora alatt elhatároztam, hogy engedélyt kérek haza. Bementem a rektor úrhoz, aki elküldött azzal az óhajjal, hogy mindjárt jön. Nem jött. Közben hozzák a hírt, hogy az oroszok Celldömölknél vannak. Na lett erre rohanás. Futok a rektor úrért. Búcsúzok. Prefitől, Szendytől, Spintől majd Vicétől és veszem a két csomagot és megindulok Szentgyörgy felé. 5 óra út. Ajó Isten megsegített, mert már bent a városban kaptam egy autót és azzal Vátig jöttem. Innét pedig gyalog mentem egy csendőr szakaszvezetővel egy darabig, majd szekéren. Újból autó állt meg, (német személy) és azzal jöttünk Alsószelestéig. Innen szekérnél egészen Szentgyörgyig. Uram Jézusom, köszönöm, hogy idáig minden baj nélkül elsegítettél. Itt nagyon megörültek, hogy itt vagyok. Atyám, látom, hogy segítesz Te engemet, köszönöm atyai jóságodat. » 151 «
