Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)
Dallos Imre naplója
mat, hogy elkövettem és megbántottalak Téged, én Uram, Istenem. Most azonban megtisztulva, örömmel ölellek át, megfeszített Krisztusom. Igen, azokat az erényeket kell követnem, amelyek hasznomra lesznek. A türelem, a jóság és szeretet. A türelem ugyanis az a keresztény erény, amely arra képesít, hogy egykedvűen viseljük el a fizikai vagy erkölcsi szenvedéseket, Isten iránti szeretetböl és Jézus Krisztussal egyesülve. - Krisztus érettünk, értem szenvedett halált, elviselte a töviskoronát, az ostorozást, a gúnyköpenyt, a leköpködést... és én? Talán akkora vagyok, mint az Úr? Talán bűn nélküli vagyok, mint az Úr? Nem! Hát akkor miért idegeskedem? Ezen a héten gyakorolni fogom ezt az erényt. Szeretettel kell lenni testvéreim iránt, nem kell rossz indulatot felkelteni. szeptember 22. Ma az önmegtagadásról elmélkedtünk. Igen, az embernek meg kell tagadnia önmagát, hisz emberek vagyunk, az ember mér, már maga feltételez egy magasabb színvonalat, mely felemeli az embert a természet világából és a teremtés koronájává teszi, illik hozzá, hogy nagy mesterét, azt az emberré vált Igét kövesse, aki megváltotta. Nekünk teremtményeknek követnünk kell ezt az önmegtagadó életet. S főképpen nekünk kispapoknak. szeptember 23. Az Úr Jézus megalázza magát, amikor elmegy és a vízben megkeresztelted magát Keresztelő Szent Jánosnál, kérdem, ha az Úr meg tudta alázni magát, mennyivel inkább kell nekem is megaláznom magamat. Mit ér a hír, a gyönyör? Nem szabad » 14 «
