Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Dallos Imre naplója

másokat megvetnem. A szentáldozásban egyesülő Jézustól ezt a kegyelmet kell kérnem. Bonum propositumot10, ezt kell feltennem magamban. Alázzam meg magamat, mert máskülönben az Isten aláz meg engem.

szeptember 24.

Az emberben bizonyos ösztönök vannak. Ezek ellen is fel kell venni a küzdelmet. Ezek ellen is kell harcolni. A lelki embert kell segíteni és diadalra juttatni. Az csak nem igaz, hogy ha mások tudtak lelki életet, mégpedig bensőségeset élni, akkor én is tudok. Ide azonban akarat, ide lelkierő kell. Ha az Úr Jézust tudom követni dicsőségben, tudjam követni szenvedésben is. Ne legyek gyáva és mindentől beijedő, hisz tudnom kell, hogy az Egyházat üldözni fogják és üldözik is. A végén mindig ott álljon ez a mondás: „A pokol kapui nem vesznek erőt rajta.”11

szeptember 25.

Szent Gellért püspök ünnepét üljük. Bensőséges fohászban kértük a nem magyar származású, de magyar püspökké lett hittérítő püspöktől, hogy járjon közbe az ország jobbra fordulásában. Az ellenség ismét a Csanádi egyházmegye határán sorakozik, sőt már be is tört. Védje meg ezt a szegény magyar hazát. Szent István öröksége ismét súlyos, talán mondhatni a legsúlyosabb veszélyben van. A szentmisén pedig kértük a Mindenhatót, hogy segítse meg ezt az országot. A Himnusz magasztos dallamaival fejeztük be misénket. „Isten, áldd meg a magyart!”

10 Jó föltétel, jó elhatározás.

11 Mt 16, 18------------------------------ » 15 « ------------------------------