Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Lelkigyakorlat

Akkor jövök, mikor ti leszálltok. akkor megyek, mikor ti felszálltok.

Lelőni nem tudtok, nevem Iván."

február 23.

Itthon tanulunk. Holnap filozófiából akarunk vizsgázni. Hát bizony a tételek nem igen mennek. Hiába, nem megy a tanulás. Dolgozás után kifáradunk, bár szemünk előtt tartjuk a mondást: Meghalni lehet, de elfáradni soha. Ma a tanulásról elmélkedtünk. Az idő helyes kihasználásáról. Törökország hadat üzent Németországnak.

február 24.

Ma engedélyt kértem a délutáni itthon maradásra. Le akartam feküdni, igaz tanulni is akartam. Riadó. A pincében a prefektus úr odajön és kérdi, hogy akarunk-e vizsgázni. Senki sem mozdul. Isten ments - mondja az egyik kolléga. Egy óra múlva már úgyis a kezemben lesznek - szól. Elérkezik Vi 5. Izgulva várjuk a prefektus urat. Imádkozunk. Felelünk, illetve csak kellene. En a latentes species-t kapom. Nehezen megy. A legszívesebben mindegyiküket újra vizsgáztatnám - szól a prefektus úr, - de félek, hogy hétfőn agyonvernek.

február 25.

Kegyelmes úr nagy beszédet tart a székesegyházban a szenvedésről. Lelkemet megkapja és már szárnyal a beszéd hatására. A templomban mélységes csend van. Mindenki figyel. Óh. Istenem, meddig lehetünk mi itt. s meddig tarthat a püspök úr beszéde? Jön az orosz! Mi lesz velünk? Mária, légy velünk.

» 137 «