Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Lelkigyakorlat

február 20.

Megint itthon vagyunk és folyik a munka. Riadók ismét mind gyakoribbak és gyakoribbak. Bombázás ne legyen, akkor kibírjuk őket. A tanulásról elmélkedtünk ma. A tanulást maga Isten, és az Egyház követeli. A közmondás is azt tartja: a jó pap holtig tanul. Édes Jézusom, adj erőt a tanuláshoz!

február 21.

Ma ismét bombák hullottak Szombathelyre. 1 órakor még nem volt semmi. Lementünk és ebédeltünk. Felmentünk ebéd után a kápolnába, ahol adorációnkat végeztük. Egyszer csak megremegnek az ablakok, majd a pad mozdult meg szabályosan. Erre egyszerre felkelt mindenki. Egyenesen a pincébe siettünk. Lent aztán még éreztünk háromszor földrengést. Imádkozzunk, kiabálják a civilek, s mi belekezdtünk a rózsafűzérbe. Nagyobb bombázás nem történt. 3 repülő szórta el a terhét. Rákóczi út, Deák Ferenc út és a teherpályaudvar kapott bombát. Jézusom segíts meg e nehéz napokban. Az esténkénti repülő pedig jön és kisebb bombákat dobál. Éjjel állandóan szirénáznak.

február 22.

Kőszegen árkot ásunk. Reggel, illetve délelőtt csúnya idő volt, a hó esett és a szél borzasztóan fújt. Délután azonban az idő megjavult. Maruska „Fekete Péter” megdicsért. Az esti repülőgép állandóan jár és tegnap este a Domonkosok kertjébe egy ládát dobott le, tele röpcédulával és a cédulán ezen írással: „Én vagyok az Iván, ki minden este itt jár.

Magyarokat nem bántom, csak a németeket piszkálom.

» 136 «