Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Lelkigyakorlat

tanár úr punktázik. A punkták majdnem félórásak. Bizony igen, bizonyítgatunk a fejünkkel már a végén. Szegény missziós testvéreket sajnálom, nekik egy órát kell elmélkedni. Az Imre bácsi délben itt volt. Hozott jó dolgokat. Kompótot is hozott egy nagy üveggel. Az utolsó órán nem voltam.

február 17.

Érdekes vendége van Szombathelynek. Egy angol, illetve orosz gép, minden este felkeresi és 8 bombát le-ledob. Az érdekesség abban van, hogy mindig 6.20 után jön. Egészen alacsonyan repül. Kivilágítva jön, sőt a reptérre jelzést is ad. Egyetkettőt fordul úgy, majd sötétségbe lesz és a bombákat kidobja. A riadót utána fújják. Este és éjjel minden órában fújnak már.

február 18.

A Székesegyházban ma a böjt első vasárnapján püspök úr megkezdte a nagyböjti beszédeit tartani, a szenvedésről. Gyönyörű beszéd volt. A getszemáni kertben vért izzadó Úr Jézusról beszélt, megható melegséggel. Valóban megrázó volt. - Este pedig már 8-kor feküdtünk, mert holnap Kőszegen ásunk.

február 19.

Kőszegen vagyunk ismét. Egy csoportba megyünk most. Papi szakaszt alkotunk Radvány tanár úr vezetésével. Itt jó helyet kaptunk. Igaz hideg volt, de nemsokára a munkában felmelegedtünk. Dél körül riadó volt. Hazafelé találkoztunk a szerencsétlen zsidókkal, kik valóban szánalomra méltóan néztek ki. Egy darab kenyérért könyörögtek. Elől pedig bottal a német vezető ráemelte a botját, mire ijedve hátrahúzódtak. Kőszegen pedig az egyiket egy nyilas boxerral ütötte, és a száját a zsidónak elöntötte a vér.

» 135 «