Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Lelkigyakorlat

Hum végén. A katakombába a főpásztor egy lány elé két koszorút tett. Az egyik tövis koszorú volt, a másik myrtus koszorú. S a lány a töviskoszorút választotta, mert amint mondta, a tövis az állandóan megvan, míg a myrtus elhervad. Uram, most én is a Te töviskoszorúdat választom. Köszönöm Uram Jézusom, hogy idáig elvezettél engem. Köszönöm és ezerszer köszönöm. Most a te papjaid közé bevettél engemet és elköteleztél engem. Igen, édes Jézusom, ezt elkötelezettségnek veszem még nagyobb odaadásra és nagylelkűségre.

Dominus pars hereditatis meae et calicis mei: tu es, qui restitues hereditatem meam mihi.175

Köszönöm ezt a nagy kegyelmet Uram, Jézus Krisztusom! Te vagy az én főpapom, te vagy az én vezetőm. Most a régi embert el kell hagynom és az újat kell felöltenem. Uram, én tettem jó elhatározásokat, Uram, most Te adj nekem erőt, ezen elhatározások megtartására. Ismered Uram úgyis természetemet, hát ne engedj engemet jobbra-balra tekintgetni. Légy velem. S most, Uram Jézus, megköszönöm, hogy idáig segítettél. Megköszönöm, hogy a gimnáziumot elvégezhettem, minden baj nélkül. Megköszönöm és ezért megcsókolom szent kezedet, hogy idáig a szemináriumba elvezettél engem. Itt segítettél a tanulásban és jó társakat, elöljárókat adtál nekem. Uram Jézusom, köszönöm ezt. Azután azt is köszönöm, hogy egészséget adtál. Kisegítettél engem a bajokból, betegségekből. Uram Jézusom, köszönöm ezt. Azután azt is köszönöm, hogy jó szülőket adtál, s most a klérusba való felvételem napján meleg áhítattal gondolok meghalt Édesanyámra, öreganyáimra és öregapáimra, kik tudom, most szintén örvendeznek az égben. Szívem csordultig szeretettel. Ha meg kell halnom, hát meghalok, így jó az égbejutni.

'75 Az Úr az én örökségem és kelyhem osztályrésze: te adod vissza örökségemet (Zsolt 15, 5)

» 124 «