Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)
Lelkigyakorlat
Dominus pars hereditatis meae!176 délelőtt 10. Mi a régi embert akarjuk kiforgatni. Dominus pars hereditatis meae et calicis mei: tu es, qui restitutes hereditatem meam mihi. Köszönöm Uram, ezt a nagy kegyelmet. Ma fölösleges azt mondani, hogy mondjunk le a világi dolgokról. Jó lesz a földiektől való elszakadást alátámasztani. A régi ember még mindig vissza-vissza jár. (Gyermek-gumicica.) Mindig van bennünk valami. Mi dobjuk ki ezt, s ne a világ. Az Egyházat meg akarják fosztani. Eljön az az óra is, melyen szenvedni kell. Az Úr mondta: „Ego iám dixi vobis.177” Milyen jogcímen kell az ördögöt kiűznöm? Az ördög engem is megkísért. Isten engem kiemelt ebből a világból. Szükségem van tehát arra, hogy én mindenben alkalmazkodjam ehhez. Be kell élnem magamat a lelki szegénység gondolatába. A papnak érezni kell, hogy mi ettől a világtól nem várunk semmit. Az életünket e világ nagyon boldoggá nem teszi! Nagyobb a gondja annak, akinek van valamije. Szent Pál mondja: Minden igényeteket hárítsátok át az Istenre, annak lesz majd gondja rátok. Istenem, Rád hagyatkozom. Nagylelkű akarok lenni. Mit kapok én ezekért? Az Úr jó fizető, jó gazda. Kapom a lelkiélet gazdagságát, a Szentlélek hét ajándékát. Kapom a papi függetlenséget. Péternek azt mondta az Úr: Százszorosát kapod. Az Isten fiainak függetlenségét, szabadságát. Isten országát. Lelkem úgy szárnyal, mint a sas, nincs megkötve és szárnya sincs megtépázva. A papi ténykedésre még nagyobb áldást. 17^ Az Úr az én örökségem. 177 Én már megmondtam nektek. » 125 «
