Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Lelkigyakorlat

méltatja az apostolokat, hogy kinyilatkoztatja a legelrejtettebb igazságokat. Felfedi előttük a teljes Szentháromság titkát. Az apostolok eddig nem értették, most sem értik teljesen. Péter pedig szól: Uram, már nem beszélsz parabolában.

Jézus Krisztus szenvedése

február 1. reggel

Jézus maga szenvedett érettünk, senki sem segített neki. Nekem, ha tanítványa akarok lenni, az ő útját kell járnom.

I. állomás. Jézust halálra ítélik igazságtalanul. Ez az ítélet nekem is kijár. Talán azok ítélnek el, akiket szerettem, akiknek mindenemet odaadtam. A tömegre ne számítsak. Az a tömeg, mely Jézust pálmaágakkal várta, az most crucifige-t149 150 kiált. Nem lesz mellettem senki sem, aki azt mondaná: „Engedjétek, ne bántsátok, ártatlan.” Kidobnak a közösségből. Azt mondják, hogy a társadalomra kárt hozok. Engem is elmarasztalnak. Uram, Jézusom, vállalom a nehézségeket.

II. állomás. Jézus vállára veszi a keresztet. Én is minden nap vállaimra veszem a keresztet. Naponta meghalok. Az ördög keresztet rak rám. Arcul csapdos. A kereszt bizony a vállamat vágja. A világ már ácsolja a keresztet. Koporsónak valót ha nem is talál, de keresztre, arra még van fája. Eddig kiváltságban voltam. Jöhetnek idők, s a kelyhet ki kell innunk a fenékig. Hiába keresek segítséget, nem találok. Uram, felveszem a keresztet.

III. - Vll. - IX. állomás A fájdalmas esés. Letepernek engem is. Circumdederunt me! Itt nézzek magamba. Nem voltam-e

149 Jn 13, 14-16

150 peszítsd meg!------------------------------------- » 111 «