Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Lelkigyakorlat

r

Az Ur Jézus szeretete

este 5. óra

Az Úr Jézus végtelenül szereti az ö apostolait, tanítványait. Az Ő végtelen szeretete és gyengédsége apostolaival szemben megnyilvánul a lábmosásban. Van nekünk szerető mesterünk. Szent János leírja a lábmosás szertartását, és így ír: „mivel szerette övéit, kik e világban valának, mindvégig szerette őket.”

Búcsúzik a Mester. Mint házigazda lakomát készít. A magáéból ad, sőt saját magát adja érettünk. Nehezen szakad el, hisz három évig együtt voltak. Ilyen gyengének az evangélium soha nem rajzolta meg. Munkatársait, az egyszerű halászokat barátainak nevezi. Itt öntötte ki előttük minden titkát. Az Üdvözítő sokszor kifakadt ellenük. Most leolvadt róluk minden csomó. Ott állnak a teremben. Leülteti sorba őket és mossa a lábukat (Simon farizeus háza - ellentét.) Mindegyiket megmossa egymás után. Az apostolok ettől a nagy megtiszteltetéstől megrendültek. A búcsúzó mestertől kapják ezt a szeretet megnyilvánulást. Fizetni akart nekik, mert érte elmennek a világba. Oh, azoknak az apostoloknak sok dolguk lesz. Az emberek megvérzik a szívüket. Az Úr Jézus megmossa a mi lábainkat is előre. Ebbe a lábmosásba bent van az apostol megtiszteltetése. Jézus szíve tele van szeretettel. Nehéz lesz a pap élete. A világ nem érti az Isten országát. Egyedül Jézus tartogatja a jutalmat nekünk. Édes Jézusom, ha elfáradok, a Te kezed érintése törölje le a fáradságot. Szeressük mi papok egymást, a világ úgysem szeret bennünket. Ugyanabban a keserű kereszthordozásban élünk. Pétert se feledjük el, az apostolfejedelmet. Ő akarja megköszönni Jézusnak. Nem, Uram, ezt sohasem teszed meg. Majd a másik végletbe esik. Uram, akkor a fejemet is - mondja. Nagy jutalmat ne kívánjunk. Haszontalan szolgák vagyunk.

Búcsúbeszéd149. Az Üdvözítő végtelen szeretetében arra

» 110 «