Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Lelkigyakorlat

Hát tényleg a pap számára is van pokol? Hát igen! Az Úr nem biztosított bennünket külön. Talentumot adott. Ezt a talentumot kamatoztatni kell. A pokol fenyegeti a papot először a világ ré­széről. A világ sója vagyunk, de ha megromlik a só? A világ nem szeret bennünket. Akkor szereti, ha a kárhozat szélén áll. Mi nem mehetünk remetének, nem mehetünk ki a világból. Mi sze­gény világiak egyedül állunk és a világ legfeljebb belénk rúg. Mi nem hagyhatjuk el a világot, mert pásztorok vagyunk. Az ördög részéről fenyeget minket a pokol. Szenteknek és szent papoknak mindig van küzdelme az ördöggel. Az ördög mindig ott akadé­koskodik. Az Úr Jézus mondta: Názáreti mit gyötörsz, hagyj bé­kén! A fejet akarja meghódítani. Az Úr Jézus tudta ezt és mond­ta: „A sátán megkíván benneteket. Imádkozom értetek.” A sátán nem szeret minket. Örüljünk ennek. A pap hivatása olyan magas, hogy beleszédülünk. Vigyázzunk és kapaszkodjunk meg a kar­fába. A pap magason van elhelyezve. Minket mindenki észre­vesz. Belénk száll a nagyság árnyéka. Legyünk szerények, alá­zatosak. A népszerűséget ne hajhásszuk. Ha valami sikerül, le­gyünk alázatosak. A világ szeret dicsérni, s ilyenkor az ördög megfújja a fujtatót. A hízelgés sem jobbá, sem szentebbé nem tesz bennünket. A saját személyes bűneink visznek a pokolba. Ami a világiaknál fel sem tűnik, a papnál már crimen, nagyító­val, ezerszeres nagyítóval figyelik a papot. Mi pásztorok lelkek pásztorai vagyunk. Mi nemcsak magunkat, hanem a híveinket is magunkkal visszük a mennyországba, a tisztítóhelyre és a po­kolba. Hibánk lehet a gyávaság, az emberi félelem. Mondjuk meg mindig a hibát. Lelkiismeretünk ne vádoljon bennünket. Istenem, szent borzadály fog el, mikor a pokolról elmélke­dem. Istenem, csak ide ne vezess engem. Oly jól érzem maga­mat most a Te közeledben. Öröm a kápolnában lenni. Megtalál­talak Istenem, én Istenem. Kinek újságoljam el ezt? Köszönöm. Légy velem, én Jézusom, különösen az utolsó órán, s add, hogy készen találjon a haláltestvér. » 105 «

Next

/
Thumbnails
Contents