Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)
Lelkigyakorlat
Szentgvónás január 31.reggel Az alázatosság kapuja a szentgyónás. Kérlek, édes Jézusom, hogy én a szentgyónáshoz mindig úgy járuljak, hogy lelki hasznom legyen belőle. A szentgyónás Isten irgalmassága. A szentgyónás szentségén keresztül nézek be az Üdvözítő szentséges szent szívébe. Az Úr Jézus tekintetétől megindult valami, és utána mentek az emberek, Lévi, Péter, a két bűnös asszony. Édes Jézusom, köszönöm, hogy eddig alkalmat adtál a szentgyónásra. Tudom, hogy Te ülsz ott. Olyan vagyok, mint a tékozló fiú, ki visszatér az atya házába. Édes Jézusom, úgy nézek a gyóntatószékre, mint szentségednek, irgalmadnak székére. Bíró ül ott. Te vagy az, édes Jézusom. Vádlott is van ott, én vagyok, Uram! Itt nem kell protektor, ide csak bánat és őszinteség kell. Itt mindig irgalom nyilvánul meg. Itt mindig van felmentés. Az isteni Üdvözítő nem vádol: Ego te absolvo141. Itt találkozik a tékozló fiú édesapjával. A világi törvényszéknél jegyzőkönyvet vesznek fel, itt nem. Amit a pap a gyónási titokkal beföd, azt az Isten is eltakarja mindörökre (Szent Ágoston). Itt a kegyelmi gyóntatószéknél mindent visszakapok. Én is odaülök az Isten menyegzős asztalához. Dedit illum matrem142. Mily nagy kegyelem. Én, aki a harag gyermeke voltam, aki mindent elveszítettem, most mindent visszanyertem a gyónás szentsége által. Száraz szőlőtő voltam, az Úristen ismét beoltott. Kezdett rajtam végigfolyni az életnedv. Ego te absolvo - milyen kedves, vigasztaló szavak! Ennél nagyobb csodát nem lehet elképzelni. Ismét élek, mert feltámadtam. Practicum. Legyen egy állandó lelkiatya. Ezzel a lelkiélet '4* Én téged feloldozlak. '42 Anyául adta őt. » 106 «
