Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)

marsall (f 1772); Lajos, az ország utolsó nemzeti nádora (f 1765); József bíborosprímás (f 1799); Lajos, az első magyar felelős minisztérium elnöke, 1849. okt. 6-án Pesten kivégezték; Kázmér, ugyanennek a 48-as kormánynak külügyminisztere; Vilmos nyitrai érsek (f 1923), aki Lászlónk és családja életében is nevezetes szerepet játszott. „Valóban, a világi tettek után felfelé már csak az életszentség felé vezet az út" (Possonyi László). — Batthyány Ádám 1692-ben feleségül vette a sziléziai származású Strattmann Eleonórát, akivel családja kihalt. Ettől kezdve ezen az ágon a mindenkori elsőszülött fiú, illetőleg ilyen örökös híján a legidősebb családtag és az ő leszármazottai örökölték hitbizományként a Strattmann-birtokot és a család nevét is. 1763 óta ehhez Mária Terézia jóvoltából a hercegi cím járult.

László 1870. október 28-án született Dunakilitin. Ifjúságát jellemzi: sok nemes, ígéretes, pozitív adottság, a hivatás korai jeleivel, — de egyben lassú, tapogatózó, visszaesésektől és vargabetűktől sem mentes kibontakozás.

Apja József, anyja Batthyány LudoVika, a szerteágazott család egy másik feléből. Tizennégyen voltak testvérek. Hat zsenge korban meghalt, nyolc — hat lány és két fiú — felnőtt. Legfiatalabb húgának, Erzsébetnek emlékezései szerint Laci eleven, pirospozsgás, bátor, örökké mosolygós kisfiú, kékesszürke szeméből csak úgy sugárzik az értelem és a huncutság. Állandóan csínyeken törte az eszét, de nehéz volt haragudni rá. Első drámai élménye hat éves korában a nagy dunai árvíz lehetett, amely elől csak nagy nehezen tudtak Köpcsénybe (ma Kittsee, Burgenland) menekülni. Az itteni kastély és park lesz majd életének egyik fő és legkedvesebb színtere. Vadásziaknak építtette egy Eszterházy Mária Terézia korában, hiszen a környéken sok az erdő.

Egyelőre nem sokáig marad itt. Gyermekkorát családi tragédia árnyékolja be. Apja és anyja szerelmi házasságot kötött. De az apa — akit anyja és felesége egyaránt elkényeztetett — hamarosan ráun az egyhangú vidéki életre, az egymás után érkező gyerekekre, felesége állandó betegeskedésére. Végül is otthagyja családját, és elveszi a nagymama társalkodónőjét, az öregedő Kornis Antónia grófnőt. Mivel pedig az csak templomban hajlandó megesküdni vele, áttér az evangélikus vallásra. Országos botrány volt ez, és az édesanya, aki változatlanul szereti, mentegeti és utolsó percéig visszavárja férjét, végleg belebetegszik a csapásba. Nyugalomra van szüksége. Jóbarátainak sikerül rábeszélniök, hogy Józsit és Lacit adja be a kalksburgi (Bécs) jezsuita kollégiumba.

Laci így 1879 őszén az előkészítő osztályba kerül. Ekkor még kilenc éves sincs, s nagyon nehezére esik megválnia az otthontól. Kis

6