Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)

vei, Ödön fiával és sógornőiével, Coreth Lillyvel együtt belépett a harmadrendbe is. Utána vendégül látta az egész rendházat. P. Takács Ince, aki mint negyedéves teológus volt jelen, 15 év múlva Kanadában írt nekrológjában idézi fel a jelenetet. Lilly föl jegyzi, hogy sógorának kételyei voltak: hogyan egyeztethető össze a szegénységi fogadalom az ő tekintélyes birtokaival, ami józan megkülönböztető képességére vall. Ezért magát a fogadalmat nem tették le. De a lényeget: a rend szellemét hűségesen őrizték, és odatartozásukat ápolták. Egyesek szociális gondolkodásának gyökereit is ide vezetik vissza. Ösztönzést persze kaphatott Isten trubadúrjától, de a gyökerek — láttuk — már sokkal előbbiek, s nem beszélhetünk az 1916-os dátummal kapcsolatban valami „pálfordulásrór életében.

A harmadik nagy sugártér a bencéseké. Amikor sógornője a pertelsteini kolostorba lépett, lelki testvériségbe kerültek velük. De a római „abbas primas"-tól kezdve a nagy magyar liturgikus Szunyogh Xavérig sok más kapcsolatot is fel lehetne sorolni. A hatás bizonyára megnyilvánul liturgikus műveltségében és érdeklődésében. Házukból sohasem hiányzik a kápolna, amelynek szépítésére, díszítésére nagy gondja volt. A kis köpcsényi kápolna új tabernákulumot kapott, pelikánt ábrázoló rézajtóval, az addig szegényes sekrestye miseruhákat, edényeket, szép gyóntatószéket, — és ami a legfőbb, hamarosan megkapták az engedélyt az Oltáriszentség állandó őrzésére. A nagyheti szertartásokon, körmeneteken mindig családostul vett részt a plébánián. Felesége sokat fáradozott az első magyar nyelvű kézi misszáré ügyében.

Negyedik kapcsolatként idevehetjük Szalézi Szent Ferenc rendjét, amellyel bécsi tartózkodása idején került közeli viszonyba és bizonyos lelki testvériségbe. A nagy püspök szelídsége, kiegyensúlyozottsága, józan aszkézise az ő eszménye is volt. A haldokló P. Weisernek. is az ő ereklyéjét adta.

Mindamellett ne gondoljunk valami „kolostori lelkiségre"! Hogy a szerzetesrendek lelki kincstárából merített, az természetes: korában nem nagyon volt (igazából még ma sincs) igazi kialakult „laikus aszkétika*. De hivatása és családja biztosította számára az egészséges egyensúlyt, a világi férfi helyes beállítottságát.

összhangban áll lelkiségében az értelem, akarat és érzelem szerepe is. Vallásossága a dogmákon, az Egyház tanításán alapul. Nagyon érdeklik teológiai, filozófiai, lelki kérdések. Utolsó éveiben a szakirodalmon kívül már csak ilyen könyveket olvas, és boldog, ha valamelyik tudós papbarátjával eszmecserébe merülhet. Viszont hűséges következetessége, pontos napirendje, fáradságot nem kímélő kötelességteljesítése („Az életszentség a mindennapi hűséges kötelesség41