Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)

Igen tanulságos a könyvecske olvasása abból a szempontból is, hogyan lehet az „én"-t háttérbe állítani. Hiszen személyes élményein alapszik az egész, és az a „volt tanítványa", akihez az atya pártfagoltjai érdekében újra meg újra fordul, bizonyára szintén ő maga. De mindez szinte eltűnik a személytelen fordulatok mögött. A végén megemlíti, hogy unokatestvére, Batthyány Vilmos püspök egy „Weiseralapot' kíván létrehozni gyermekek nevelésére. Bizonyára ennek a célnak a szolgálatában állott a füzetke is, emlékének népszerűsítésére és a figyelem fölhívására.

Az első világháború végén előállott zavarok elől Batthyány Bécsbe, majd Svájcba távozik családjával. Jellemző, hogy amikor hazatértek, Körmenden a zongorába tűzve levélkét találtak egy csomó ismeretlen aláírással: „Miért teccet elmenni. Maga herceg úr a mi jótevőnk, nem történt volna semmi, -sőt!" 1915-től ugyanis rászállt a körmendi hitbizomány. Ehhez járul, hogy a békekötéskor Köpcsény a burgenlandi részhez, tehát Ausztriához kerül. Batthyány számára egy percig sem kétséges, hogy neki Magyarországon a helye. Köpcsényi kórházát 1921-ben díjtalanul bérbe adja a tartománynak 30 évre. Csak azt köti ki, hogy ha ott jár, joga legyen kezelni, operálni. Később Károly fia eladta a tartományi vezetőségnek. A bejáratnál Batthyány egyik kedves mondása volt olvasható: „Gott gibt der Arbeit hier den Segen und den Lohn im anderen Leben." (Isten a munkára itt áldását adja, a jutalmat meg a másvilágon osztja.) A két szép emléktábla, az övé és Dr. Fuchsé pedig ma is ott van: „A szegények és szorongatottak jóságos atyjának, a zseniális szemorvosnak, a kittseei kórház alapítójának." Megvan a kápolna is, bár nem a régi helyén, — mégis mikor e sorok írója nemrég végigjárta Batthyány életének főbb állomásait, talán sehol olyan elevenen nem érezte a nagy imádkozó orvos jelenlétét, mint ebben a kápolnában.

A család tehát készülődik Körmendre. Nem könnyű változás, hiszen a „dear old Kittsee'-hez, ahogy hívták, egész eddigi életük kedves emlékei fűzik őket. 1920 elején költöznek át végleg, és mindjárt a vízkereszti házszenteléssel kezdik. Otthonossá persze leginkább attól válik Batthyánynak a ház, hogy az egyik melléképületben itt is kórházat rendez be 25 ággyal, kifejezetten szembetegeknek. A ápolásra sikerül megnyerniök Misi egyik húgát, Coreth Lillyt, aki két ápolónő kíséretében május 21-én meg is érkezik. Hetenként három délelőtt rendelés, a másik hármon műtétek. Mondanunk sem kell, hogy a kis kórház állandóan tele van. Amikor Lilly, ez a nyugtalan kereső elhagyja Körmendet — hogy rövidesen boldogan kikössön a bencéseknél —, keresztes nővérek veszik át az ápolást. Lilly emlékirataiban ezekkel a szép mondatokkal jellemzi sógorát: „Mi volt nekem az életemben Laci?! Kedves sógorom, de egy kicsit bátyám is, vagy in27