Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)

kább atyai jóbarátom; és különösen az utolsó években mindig újból példakép a mindennapi életben, az Isten felé törekvésben. Nagy vagy inkább legnagyobb jótevőm földi téren, adakozó, nagylelkű, — lelkiekben is mindig segítségre kész."

Egyik szomszédja és jóbarátja, Lónyay Elemér, ezzel a tömör mondattal felelt a kérdésre, hogyan használta ki Batthyány az időt: „Tizenegy gyermeket nevelt, két kórházat tartott fenn, a birtokát adminisztrálta, és különben imádkozott." Mindenki kiemeli, hogy sohasem lehetett tétlenül látni. „Minden nap mint egy másodpercre járó kronométer volt beosztva, és semmi ideje nem volt arra, amit fölöslegesnek tartott. Első volt a jó Isten, aztán a család" — mondja fia. Nézzük meg a család napirendjét! Reggel az édesapa az első a kápolnában, végzi a máriás zsolozsmát és egyéb imáit. „Korán kelő ember volt — mondja róla fővadásza —, nem voltak megszabott kényelmi órái." 1/2 8-kor, más esztendőkben 8-kor van a szentmise, amelyet a ház papja mond. Ez hosszú ideig a „Tizi"-nek becézett Horváth Lajos volt, Ödön fiuk nevelője, akit szentéletű emberként tiszteltek. Apa és fiúk felváltva ministrálnak, a heti beosztás a kápolna ajtaján olvasható. A legkisebb is be van osztva, — persze még apai segítséggel. Ott vannak a nevelők és a személyzetnek az a része, amelyik ezt munkájától éppen megteheti, a betegek számára is nyitva a kápolna. Az egész család magától értetődően szentáldozáshoz járul. Pénteken Jézus Szíve, szombaton a Szűzanya tiszteletére harmonium, vasárnap énekes mise. A harmóniumnál az édesapa. A megjelenés a kápolnában nem kötelező — persze ha valamelyik családtag hosszabb ideig elmaradna, az feltűnő lenne, de ilyesmi eszükbe sem jut, örömmel és önként járnak. „A mindennapi reggeli szentmise, a mindennapi rózsafüzéráhítat annyira hozzátartozott a napirendhez, akár az étkezések — írja egyik fia —, és csodálatos módon mindig örültünk neki és nem untuk soha, — sőt nem tudtunk volna anélkül egy napot sem elképzelni." — Mise után az apa a kis oratóriumban (ha úton vannak, a templom egy csendes sarkában vagy a szállodai szobában) gyűjti össze a gyerekeket, és néhány perces hálaadást tart nekik. Ez mélyen bevésődött mindegyikük emlékezetébe. Olykor a napi evangéliumból indul ki, máskor a napi szent életéből. „Kötetlenül beszélt, sohasem könyvből. Megragadó volt, hogyan tudott mindennap valami újat, hogy lekössön bennünket, és belénk öntse nagy hitét és szeretetét. Mintha csak egész későbbi életünkre tüzet akart volna gyújtani bennünk, melynek sohasem szabad kialudni." A gyerekeket is hagyta szóhoz jutni, hadd mondják el, ami szívükből jön. Közösen imádkoznak nagy szándékokra: a bűnösökért, betegekért, szegényekért, a hazáért stb. A végén rendszerint valami kis gyakorlati jófeladatot kapnak a küszöbön álló napra, és közösen elvégzik a reggeli imát.

28