Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)

mesen szenvedéseit, és jegyezzük meg magunknak, amit mond, hogy mindenekelőtt nagy részvétünket lássa. Kezünk minden mozdulata a betegágynál csupa türelem, szelídség és kímélet legyen, és minden csak szeretetet leheljen; soha ne legyünk sietősek, felületesek, mintha csak minél előbb készen akarnánk lenni, se lármásak és hevesek. Hiszen olyan jól esik a betegnek, ha gyöngeségében, fájdalmaiban látja iránta való figyelmünket, amely mindenben megnyilvánul, a haik járásban, halk beszédben és cselekvésben is. Szép szokás, ha a 'betegnek nyújtott orvosságot, ételt-italt előzőleg megáldjuk.'

Drága Magdolna nővér, milyen sokat mondhatnék még itt Neked a felebaráti szeretet tökéletesítésének lehetőségeiről.

Mesteri írás erről Pál konintusi levele. Különösen ezek a szavak csengenek belőle felém mindig: „A szeretet mindent elvisel." —

A felebaráti szeretet tökéletesítésének legrövidebb útját az a mondat jelzi, amelyből kiindultam: „Minél jobban szereti az emberi lélek a jó Istent, annál jobban kell szeretnie felebarátait is." Ébresszük fel magunkban gyakran az Isten iránti szeretetet úgy, hogy lelki szemünkkel magunk elé állítjuk szeretetének számtalan bizonyságát: Az egész teremtett világot az égbolton látható csodálatos csillagokkal, a sok kedves, szép virágot, bokrot, a sok gyönyörű pillangót, a szorgos hangyát, a munkás méhet és minden mást, amit a jó Isten teremtett: mindez nem irántunk való szeretetének bizonyítéka-e? És a földön csak nekünk embereknek adta meg a világot észrevevő érzékeken kívül az értelmet is, amellyel elismerjük őt Teremtőnknek.

Mennyi szeretettel helyezte a világba az embert, a teremtés koronáját! Már bölcsőjénél ott áll egy őrangyal. Isten Fia kereszten halt meg érte, és önmagát múlta felül szeretetében a legméltóságosabb Oltáriszentség megalapításával. Még a kereszten is odaadja nekünk Édesanyját Szent János által. Megbocsát egy bűnösnek, és hóhéraiért csak így imádkozik: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!"

Minden szeretet, még a parancsai is. Melyiket hagyhatnád el a tízparancsból úgy, hogy súlyosan meg ne sértsd Istent vagy felebarátodat? Parancsai tehát az igazi alap ahhoz, hogyan éljünk szeretetben Isten és ember iránt. — A Szentírás sok helyén int bennünket valami formában a szeretetre. Azt mondják, Szent János Patmoszon nagyon idős korában, amikor már csak vinni tudták az utcán, szünet nélkül csak ezt hangoztatta: „Fiacskáim, szeressétek egymást!"

Ó, bár nyitott szemünk lenne Isten szeretetének szinte óránkénti bizonyságai iránt, amelyeket az embertárs és saját magunk kegyelmi életében megfigyelhetünk! Azt hiszem, ha valaki úgy igazán, teljes

' Ne feledjük: ezeket a sorokat világi ember írja!

238