Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)

szívéből szeretné az Istent, az egész környezetét önkéntelenül is nagy erővel megragadná: mert semmi sincs olyan nagy, olyan világrengetően szép, mint Isten szeretetének a visszfénye az emberi lélekben. Csak sejthetjük ennek a szeretetnek az értékét abból a jutalomból, amelyet Krisztus ígért érte: „Szem nem látta, fül nem hallotta, amit Isten azoknak készít, akik őt szeretik." —

Megpróbáltam ezekkel a sorokkal sasszárnyakon fölemelkedni, mind magasabbra a földtől a szeretet Istene felé. De úgy jártam vele, mint a festő, aki állandóan javítgatta képét, mert sohasem tudta megvalósítani igazi elképzelését, és a végén tanítványainak ki kellett venniük az ecsetet mesterük kezéből, mert féltek, hogy elrontja a képet. Én is így érzem magam. Képet akartam festeni Neked, de a végén majdnem összetéptem a levelet. Mert nincs szó, nincs szín, nincs zene, semmi sincs, ami méltón tudná ecsetelni Isten szeretetét. Azért hát valójában a betegápolás gyakorlatában is csak az marad Isten iránti szerető vágyunk kifejezéséképpen, hogy lelkűnkben bensőségesen kívánjuk: szeresse és dicsőítse minden betegünk a mi legfőbb Javunkat. Boruljunk hát térdre lélekben minden teremtménnyel együtt, és kiáltsuk Szent Benedekkel:

„Ut im omnibus glorificetur — Deus!" —1

Készséges sógorod Laci* 2

Sanatorium Löw, 1930 június.

' Mindenben adassák dicsőség Istennek! Szent Benedek jelmondata.

2 A levelet Batthyány gépbe diktálta. A géppel írt aláírást áthúzta, és sajátkezúleg aláírta. Az eredeti szöveg német.

239