Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)

nak, a prézes, Viktor Kolb (1896-ig maradt Bécsben) egyben lelkivezetője is. De azért nővérei, főleg a hozzá lelkileg legközelebb álló Blanka, aggódva figyelik. Szeretnék megházasítani, hogy biztos talaj legyen a lába alatt. Laci azonban egyelőre makacsul ellene szegül minden ilyen tervnek. Sőt a kollégiumi fegyelem alól kikerült, az anyai kezet oly régóta nélkülöző fiatalember ezekben az években belesodródik az általános könnyelműség légkörébe, s ennek maradandó emlékeként egy gyermek apaságáért is felelős. Leányáról, Aloysiáról -talán nem véletlen, hogy boldogult édesanyja egyik védőszentjére bízta — mindenesetre bőkezűen gondoskodott. A soproni orsolyitáknál neveltette. A lány tanítónő lett, később tüdőbajt kapott, ekkor évi járadékkal segélyezte, végül pedig nagyobb összeget hagyott rá. Aloysia utóbb Pozsonyban meghalt. Az érett férfi keservesen fájlalta ezt az ifjúkori ballépését, és egyetemi éveit „a legrosszabbaknak" nevezte. 1928-ban írja körmendi kórháza volt főnővérének: „Kérem, kedves főnöknő, imádkozzék értem is, mert bizonyos, hogy éppen én mindenestül tökéletlen valaki vagyok a jó Isten előtt, és fiatal koromban sokat hibáztam."

Mintha már nem is akarna orvos lenni, pontosabban: nem bízik benne, hogy 25 éves fejjel érdemes nekivágni az újabb tanulmányoknak. Ekkor nyúl bele életébe — mint később hálásan emlegeti — a Gondviselés, Dr. Vécsey orvosprofesszor személyében. Magánórákat kezd venni tőle, de az elintézi, hogy fölvegyék az egyetemre, kémiai tanulmányaira való tekintettel mindjárt másodévesnek (1896, nyári szemeszter). Egy év múlva, 1897 augusztusában apja gyomorrákban meghal. Édesanyja betegágyánál Laci még csak tehetetlen szemlélő; apja szenvedéseit már sokféleképpen enyhíteni tudja. Húga szerint ez úgy megindítja a nagybeteget, hogy most már apai áldással tanulhat tovább, — bizonyára nagy megnyugvására. 1898. ápr. 22-én, 1899. nov. 8-án és 1900. máj. 5-én teszi le elégségesre szigorlatait, 1900. jún. 9-én avatják doktorrá. Ezután még klinikai sebészorvosi gyakorlatot végez.

Közben végbemegy életének legjelentősebb fordulata: Blanka nővérénél megismerkedik Coreth Mária Terézia grófnővel. A fiatalok egymásba szeretnek, és 1898. nov. 10-én, választottja 24. születésnapján oltárhoz vezeti őt a bécsi Votivkirchében.

A lány érdekes családból származik. Anyja, Anna Pankratyeva, orosz, a Fekete-tenger mellékén született diplomatacsaládból: az ottani kormányzó és egy francia em'igránsnő gyermeke. Keresztlevele szerint — apja után — ortodox vallású, de anyja katolikusnak neveli. Szüleit korán elveszti, s gyámja a Sacré-Coeur-nővérekhez adja nevelésre. Fiatalon megy férjhez Julius Jäger osztrák tengerésztiszthez.

12