Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)
14 nappal azután, hogy kisfiát, Theophilt megszülte, hírt kap, hogy ura egy tengeri úton szerencsétlenül járt. Ezután ismerkedik meg a húsz éves özvegy Carl Coreth katonatiszttel. A fiatalember éppen a máltai lovagrendbe készül belépni. De olyan szerelemre gyullad Anna iránt, hogy táviratilag mondja le ezt. Nem hiába mondta később egyik fiuk: mama élete Dosztojevszkij tollára lenne méltó . . . Boldog házasságukból öt további gyermek születik, ezek legidősebbje Mária Terézia, becenevén Misi (ejtsd Mízl, — másutt Miesl, Mizl, vö. a magyar Micitl). 1894 őszén az apa egy vadászaton teljesen váratlanul, alig 57 éves korában összeesik és meghal. A család ezután igen szűkös napokat lát. Ezzel a Misiiéi találkozik össze egy életre a 28 éves orvostanhallgató. Elképzelni is nehezebb szerencsésebb találkozást. Kitűnően kiegészítik egymást. László kolerikus vérmérsékletű: amire rászánja magát, azt kitartóan véghezviszi. Misi szangvinikus: lelkesedő, sokszor hirtelen, minden iránt fogékony, de kevésbé kitartó. Lászlót hivatása mellett a szellemi világ és a technika, a manuális ügyesség világa köti le, nem szereti a társasági életet, és nincs sok érzéke a család mindennapjainak szervezése iránt. Misi (aki egy ideig udvarhölgy is volt Bécsben) jól tud „reprezentálni", amellett a kor fogalmaihoz képest mintaszerű gazdasszony, ráncba szedi a személyzetet, beosztja a teendőket és a jövedelmet. Lakást rendezni annyira szeret, hogy férje tréfásan mondja: „Biztosan a mennyben is rád várnak, hogy berendezd nekik!" Amellett benne is szenvedélyes szellemi érdeklődés él, sokat olvas, s férje iránti odaadása arra is ráviszi, hogy megtanuljon magyarul, és hogy mint asszisztens mellette álljon orvosi munkájában: vezeti az adminisztrációt, felírja a szemüvegeket, segédkezik a műtéteknél. Az összhang tehát tökéletes. Egymás nélkül még hazulról sem mennek el szívesen. Ha van eszményi házasság, akkor a Batthyányházaspáré mindvégig ilyen. A férfi 1907-ben jegyzi föl naplójába: „Immár 9 éves házasságunk óta szívben-lélekben egyetlen személy vagyunk, és minél inkább telnek az évek, annál bensőségesebbé és kedvesebbé válik a kötelék, amely kettőnket életre szólóan egyesít. Napról napra jobban szeretjük egymást." Jellemük különbözőségét, gondolkodásmódjuk, érdeklődésük egyformaságát pompásan mutatja az a néhány lapnyi naplótöredék, amely szerencsés véletlen folytán párhuzamosan maradt meg mind a kettejüktől, 1907-es nizzai tartózkodásuk idejéből (erre még visszatérünk). íme néhány idézet: Jan. 1. Reggel 9-kor levelet kaptam A ió Isten áldjon meg bennünket Henckel (Hugo) gróftól, menjek ebben az új évben, neki ajánlom azonnal a Hotel Cimiezbe, mert a drága kis családomat, az én 13
