Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)
ségekhez, a hittant mindig szorgalmasan tanulja. Már Kalksburgban belép a Jézus Szívé-társulatba, majd a Mária-kongregációba. A legtöbb emberrel ellentétben haláláig a legpontosabban észben tartja és teljesíti minden társulati kötelezettségét, imáját. A kongregáció fogadalmi imáját pl. később minden szombat reggel családjával együtt imádkozza. — Már ekkor szeret vallásos könyveket és folyóiratokat olvasni, nagyon érdekli a szentek élete és az egyháztörténelem. Nyolcadikos korát (1889/90) váratlan incidens szakítja meg. Az esetről az akkor ott működő P. Pámer László a következőképpen számol be: „Batthyány az egyik tavaszi hónapban este öt órakor a tanteremben egyik társához ment, s a tanulás ideje alatt vele fecsegni kezdett. A prefektusa, magiszter Müller József (később teológiai tanár Innsbruckban), akit a fiúk, mint egyáltalában a német rendtagokat, nem kedveltek, rászólt: ,Batthyány, mi jut az eszébe, menjen a helyére.' Ő nem engedelmeskedett, hanem tovább beszélgetett. Erre már nyomatékosan szólt a magiszter: ,Batthyány, hányszor mondjam ugyanazt?' Erre Batthyány dühösen rákiáltott: ,lch gehe schon, Sie Saupreuss!'" (Megyek már, disznó porosz!) A vérig sértett prefektus a rektorhoz sietett, az pedig nyomban kiadta a fiú útját. Míg apjával elintézték az ügyet, elkülönítve élt a „karcerben". Laci csak most kap észbe, — de már későn. Az elkülönítés alatt példásan viseli magát, és az eset hatására sokat komolyodik. Mutatja ezt, hogy az ungvári gimnáziumban — ahová P. Weiser közbenjárására sikerül magántanulóként bekerülnie — sokkal jobb a bizonyítványa, és az érettségit is „jó" eredménnyel teszi le. Bár persze az is igaz, hogy a kalocsai intézet szintje magasabb volt. Később fölkereste volt prefektusát, s nem maradt köztük semmi neheztelés. A most következő korszak külsőleg is, belsőleg is kicsit zavaros, nem egy időrendi és lélektani problémát vet föl. Az ungvári értesítő szerint „választott pályája: jogi." Holott ekkor már négy éve meghalt tüdővészben bátyja, Józsi, a leendő örökös és vérbeli gazda. Lacinak — aki egyáltalán nem vérbeli gazda — bele kell törődnie, hogy ő veszi át szerepét. Persze a jogtudomány nem árt a gazdálkodáshoz, — de ebből semmi sem lett. Orvosi vágyaival viszont az apa nem ért sehogy sem egyet. Ilyenformán érettségi után, 1890 őszén a gazdasági főiskolára iratkozik be. De ez nincs ínyére. Az egyetem anyakönyvében csak egy félévig van nyoma. Közben a bölcsészkarra is jár, kémiát és asztronómiát hallgat. Majd tanulmányait megszakítva elmegy leszolgálni önkéntesi évét az 5. sz. Radetzky-ezredben, és mint tartalékos huszárhadnagy szerel le. Nem tudni, mit csinál az 1892-es évben. A bécsi egyetem archívuma szerint 1893 tavaszán iratkozik be szabályszerűen a bölcsészkarra, és ott 1896 tavaszáig összesen 6 félévet végez. (Baradlai János életrajza ugyanebből a forrásból 10
