Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)

ciensek és a saját mulatságára. (Köpcsény 8 km-re esik Pozsonytól.) Egyszer valaki külföldön jártában angolul megkérdezte tőle, milyen nyelvet beszél. A felelet ez volt: „All". (Valamennyit.)

Kalocsai tanárai közül azonban P. Weiser Frigyes állt hozzá legközelebb. Hittanra, történelemre tanította, kongregációs prézese, lelkiatyja. Az emlékére írt kis füzetben, amelyre még visszatérünk, élénken ecseteli áldott jó szívét és szemléletes, lebilincselő tanítását. Végig meleg kapcsolatban maradt ővele is. Weisernek a szegények iránti szeretete bizonyára nem maradt rá hatás nélkül. Nevelői tudnak róla, hogy félretette zsebpénzét, és ezen karácsonyra ajándékot vett szegény gyerekeknek vagy otthon a személyzetnek.

Képességei bontakoznak. Szerepel az iskolai színielőadásokon, tagja az 'intézet vonószenekarának. Nyolcadikban a szépirodalmi kör ügyvivőjévé választja. Rendkívüli tárgyként vívni tanul, és a legjobb jegyet kapja. Hatodikos korában bizonyára mély benyomást tesznek rá a XIII. Leó aranymiséje alkalmából tartott ünnepségek. Az iskola 1888. jan. 1-én díszelőadást rendez tiszteletére. Laci „A pápa és Magyarhon" c. élőképben mint zászlós lép föl.

Az orvosi hivatás iránti hajlama iskolai éveiben is megnyilvánul. Már Kalksburgban szívesen „kezeli" a gyengélkedőket, és igen ügyesen kever különféle italokat is, amelyek nehéz dolgozatok előtt álló pajtásait jókor a — betegszobába juttatják. Egyik kalocsai diáktársa kanonok korában úgy emlékszik rá vissza, „mint kedves vicces diákra, aki sokszor mondotta: Orvos leszek, és a szegényeket ingyen fogom kezelni!" Szívesen olvas orvosi, gyógyszerészi könyveket, ami persze szintén nem mozdítja elő túlságosan a lecketanulást. Érdekes, hogy egészségtanból (rendkívüli tárgy a Vll.o.-ban) jelese van, — a vívást leszámítva az egyetlen egész kalocsai pályafutása alatt . . . Ebben az évben otthon kis házi gyógyszertárt állít össze mindenféle ártatlan szerekből, de a nagyobb hatás kedvéért különféle titokzatos feliratokkal ellátva — egyik-másikra még halálfejet is fest —, és a szünidőben annak rendje-módja szerint „rendelőt" nyit. Nővérei szívesen járnak hozzá fejfájásaikkal, kisebb rosszullétekkel, és tiszteletből „Laci bácsinak" szólítják. De nemsokára már a személyzet és a gazdasági munkások is tőle kérnek tanácsot, orvosságot. Laci teljesen beleéli magát szerepébe, néha még éjjel is bújja a könyveket, csakhogy meggyógyíthasson valami betegséget. Nem lehetetlen, hogy későbbi végleges pályaválasztására hatással van az a gondos orvosi vizsgálat is, amelyet az 1886/87-es év elején az iskolai fölvételkor az „egyiptomi szembaj" (trachoma) ellenőrzésére tartottak.

Vidám és csínytevő természete sem változott. De emlékeznek öntudatos vallásosságára is. Szeret imádkozni, gyakran járul a szent-9